Hanggyűjtés és hangarchívum

A rádióban gyakran hallható egy-egy híres személlyel vagy régen megtörtént eseményről készült archív hangfelvétel.
Nagy élményt jelent régi politikusok, színészek hangját hallani. De éppen ilyen élmény egy régi világháborús hír, egy légriadó vagy más események hangemlékeinek felidézése.
Honnan kerültek elő ezek a régi, ma már történelminek számító archív hangfelvételek?

Szerencsére mindig akadtak hangamatőrök, akik kísérleteik során szalagra vették a rádió által annak idején sugárzott műsorokat - vagy legalább azoknak egy részét -, és megőrizték az utókor számára. Akadtak aztán olyan lelkes hanggyűjtők, akik sok éves munkával felkutatták, összegyűjtötték és rendszerezték ezeket a páratlan értékű felvételeket, és szükség esetén az embertársaik rendelkezésére bocsátották.

Ma nemzeti értéknek tekintjük a népművészeti alkotásokat. Egykori művészeink, sportolóink, politikusaink hangját. E téren sok még a tennivaló.
Ma, a modern hangrögzítés korában, nem okoz nehézséget az archív hangok lemásolása és megőrzése. Felkutatásuk pedig, mely eddig leginkább csak a véletlen műve volt, most már rendszeres munkát igényel, míg az értékes felvételek véglegesen el nem pusztulnak.

Egyénileg - a téma szerteágazó volta miatt - csak keveset tehetünk. A kollektív, a csoportmunka itt jól felhasználható.

MIBŐL ÁLL AZ ARCHÍV HANGGYŰJTÉS?

Először az archív szó értelmét kell tisztázni. Archív felvételnek kell tekinteni minden olyan hangfelvételt, mely akár régiségénél (legalább 60 évesnél régibb), akár szereplőjének személye, akár a felvételen rögzített történelmi esemény miatt muzeális vagy dokumentális értékkel rendelkezik. A hangfelvételeket előállítási módjuk alapján két csoportra oszthatjuk.
1. egyedi felvételek,
2. gyárilag sokszorosított felvételek.

Az igazi érték mindig az egyedi hangfelvétel, mert abból csak egyetlen példány létezik, tehát ritka. Ide tartozik minden fonográfhenger, vagy az amatőr eszközökkel készített egyéni hangfelvétel, vagy a rádió stúdiójában rögzített minden olyan felvétel, melyet nem sokszorosítottak.
Különösen értékesek a felvételek, ha beszédet vagy egykori előadóművészek hangját, játékát őrzik. A zenekari felvételek kevésbé értékesek, de mindenképpen megmentendők.
A gyárilag sokszorosított lemezek közül csak a legalább hatvan esztendős vagy ennél öregebb mechanikus felvételű lemezekkel érdemes foglalkozni. A hanggyűjtés az alábbi tevékenységből áll:
1. Felkutatni a régi felvételeket magánszemélyeknél, zenei antikváriumokban, használtcikk-piacon stb.
2. A begyűjtött vagy kölcsönkért felvételeket restaurálni.
3. A felújított felvételeket átmásolni CD lemezekre vagy hangszalagokra.
4. Az eredeti lemezeket és fonográf hengereket konzerválni és tárolni.
5. A megmentett hanganyagot katalogizálni, majd közkinccsé tenni.

Sokan azt gondolják, hogy már nem lehet találni régi felvételeket, de a hanggyűjtés az egyik legértékesebb és legizgalmasabb szórakozás! Kik szólnak hozzánk a régi poros lemezekről? Mit mondanak nekünk? Szeretnénk máris hallani. De vigyázat! Az elhamarkodott lejátszással örökre tönkretehetjük a becses értéket.

MIT GYŰJTSÜNK, HOGYAN GYŰJTSÜNK?

Nem lehet minden témát egy személynek gyűjteni. Ez nemcsak költséges, de időt rabló munka is. A kollektív munka itt jól megvalósítható. A gyűjtőcsoport minden tagja más-más témát gyűjtsön. Minden témának külön orsója legyen. A műszaki felszerelés lehet közös.
Ne csak a régi idők emlékeit gyűjtsük össze, hanem napjaink közérdeklődésére számot tartó eseményeit is. Az utánunk következő nemzedék éppen olyan érdeklődéssel fogja hallgatni az űrrepülőről vagy az atomreaktorról szóló híreket, mint mi az első hangosfilmet vagy az első fonográfot! (Családtagokról és közeli ismerősökről készített felvételek szép emlékek ugyan, de - általában - nem tartoznak az archív anyagok közé, mert nem közérdekűek.)
Végül két jó tanács! Csak a szereplő hangja érdekes. A beszéd közbeni tolmácsolás vagy alámondás értéktelenné teszi a felvételt. Becsüljük meg az egész rövid, egy percnél rövidebb, eredeti felvételeket is. Vegyük fel (tároljuk) magnóra vagy CD-re a teljes műsort, de csak az értékes anyagot másoljuk át.

A SZALAGTÁR RENDEZÉSE

Az archív gyűjtésnek csak a teljes rendszerezettség mellett van értelme! Minden témakör kapjon külön jelző betűt, melyet a szalagorsón és a tart dobozon is fel kell tüntetni.

Például:
Az A betű, a sportot
B betű a régi színészeket
C betű a technikai és tudományos témát jelentse stb.

Ha a témaorsó betelt, ugyanolyan betűjelzéssel, se sorszámozva kezdjük el az újat (1C, 2C).
Már a gyűjtés kezdetén sok orsóra, lemezre van szükség. Ezért ajánlatos nagyobb tekercs szalagot venni, és abból több kis orsót készíteni. Az orsók számára készítsünk egyforma nagyságú tartótasakot, kb. 150 mm-s nagyságban. Ennél nagyobbat ne alkalmazzunk. Az orsókat tartalmazó dobozokat rendezzük el könyvtár-szerűen. Aki kazettatáras gyűjtés mellett dönt, hasonló módon járjon el.

A felvételeket katalogizálni kell. Minden orsónak legyen külön lapja a kiemelhető lapokból álló katalógusban, mely mind a négy sáv felvételét tartalmazza. A lapra fel kell jegyezni:
1. A felvétel időpontját.
2. Az anyag rövid tartalmát.
3. A felvétel időtartamát és eredetét.
4. A magnószámláló állását.
A felvételeken szereplő személyek nevét be kell vezetni egy regiszter-füzetbe, amelybe a témaorsó számát, a felvétel időpontját és a számláló állását is bejegyezzük. Évek múlva, ha már egy-egy személyről sok felvétel gyűlt össze, kartotéklapokat kell felvenni, melyek a fenti adatokat tartalmazzák.

MUNKAHELY ÉS FELSZERELÉS

Nincs szükség költséges berendezésekre, mert nem a hi-fi minőségre törekszünk. A régi felvételek minősége rosszabb, mint az átlagos magnetofoné. Gyűjtés kezdetekor az alábbi készülékekre van szükség.
1. 9 cm/s sebességű magnó.
2. 4,7 cm/s sebességű négysávos magnó.
3. Lemezjátszó 78-as fordulattal vagy mikrofon és gramofon.
4. Hüvelysáv a munkahelyen, ahol minden berendezés kivezetése és az ellenőrző fejhallgató kivezetése megjelenik.
5. Dugaszzsinór beépített szintszabályozóval.
6. Kazettás magnó.
7. Rádiókészülék URH sávval (annak, aki sztereo felvételek rögzítésére is be akar rendezkedni).
8. Sztereó rádió, vagy a fentihez dekóder.
9. Sztereó lemezjátszó beépített erősítővel.
10. Sztereó magnó.
11. Szűrő állítható karakterisztikával (nem nélkülözhetetlen).
12. Számítógép.
A felszerelést nem szükséges egyszerre beszerezni!

A MAKRÓBARÁZDÁS LEMEZEK RESTAURÁLÁSA

Mielőtt az archív hangfelvételeket másolnánk, szükséges a lemezek (A fonográf hengerek) restaurálása. A lemezeket portalanítás után parafinolajjal fürdőbe kell helyezni. Addig kell a lemezeket a fürdőben hagyni, amíg felületük kissé megpuhul, és körmünkkel megkarcolhatóvá válik. Ez az idő némely lemeznél lehet pár nap is. A hosszabb áztatás nem tesz kárt a lemezben, de ha két-három nap alatt nem érünk el eredményt, akkor ez a módszer már nem vezet sikerre. Fürdő után lecsorogtatjuk a lemezről az olajat, és egy másik lemezre (pl. egy nagyméretű mikrolemezre) fektetjük. A két lemezt egyszerre helyezzük fel a lemezjátszóra, és 78-as fordulat mellett félkemény fogkefével, néhány percen keresztül belülről kifelé kitisztítjuk a barázdákat. (Műanyagkeféket nem szabad alkalmazni!). A lemez lejátszását csak ezután szabad megkezdeni. Másolás előtt néhány csepp tiszta paraffinolajat kell cseppenteni a lemezre úgy, hogy a lejátszótű mindig olajban fusson. A hangszedő tűje lehet zafír vagy gyémánt, csak az a lényeges, hogy 78-as fordulatú lemezhez legyen használható. A tű nagy mennyiségű szennyeződést szed ki a lemezből első lejátszás közben. Ezért a tűt ecsettel le kell tisztítani, és csak ezután lehet elkezdeni az átmásolást. A lemezátmásolását akkor is meg lehet kísérelni, ha átszakadt állapotban van. A tűnyomás azonban ne legyen nagyobb 10-15 grammnál. Ilyen körülmények között a lemez kb. 10 lejátszást visel el károsodás nélkül. Ha a lemez nem fekszik fel simán a tartólemezre, ami elég gyakran előfordul, akkor infralámpa alatt feloldott vazelinnel vagy parafinnal ragasszuk a röntgenlemezt a tartólemezhez, utána hűtőszekrényben hűtsük le, és ilyen állapotban kíséreljük meg az átjátszást. Ha a tű átugrik vagy "ismétel", akkor ne a tűnyomást növeljük, hanem tegyünk alátéteket a lemezjátszó alá, hogy a tányér síkja térjen el a vízszintes helyzettől.

AZ ÁTMÁSOLÁS

Az átmásoláshoz bármelyik 78-as fordulatú lemezjátszó megfelel. Olyan lemezjátszó panelt használjunk, melyet nem kell félteni az olajszennyeződéstől. Nagyon jó szolgálatot tesz, és talán értékesebb lesz a felvétel is, ha gramofonról készül mikrofon segítségével.

A hanganyag átmásolásakor, ha csak megőrzés céljából másolunk, ne használjunk semmiféle szűrőt vagy korrektort. Legyen minden rajta a szalagon, ami a lemezen van.
Az átmásolás többnyire két lépésben történik. Először nagy sebességű magnetofonra másoljuk át a hanganyagot. Legalább 9,5 cm/s szalagsebességű magnót használjunk, és csak egysávos felvételt készítsünk, számítva arra, hogy ezt a szalagot esetleg montírozni (vágni) kell. Ez a szalag nem vész kárba, mert többször felhasználjuk. Készítsünk egymásután 4-5 felvételt ugyanarról a lemezről, számítva arra, hogy 1-2 felvétel nem sikerül, vagy tönkremegy. Ez a felvétel lesz a nyersfelvétel.

Ezután gondoskodjunk az archív lemez biztonságáról. Letisztítás és újságpapírban történő többszöri leitatás után helyezzük a lemezt két tiszta papír közé, és így tegyük be egy műanyag tasakba. Végleges elhelyezésére nagyon alkalmas a mozifilmek tárolására szolgáló fémdoboz. A nyersfelvéfelt ezután másoljuk át a "témaszalagra". Ez lesz a megmentett felvétel végleges helye. A nyersfelvétel esetleges vágása, ragasztása, törlése után a témagyűjtő magnetofonnal másoljuk át az anyagot a csak azonos témákat tartalmazó szalagra. E célra bármelyik négysávos, 4,7 cm/s szalagsebességes magnó megfelel. Ezért kell mindjárt a gyűjtések megkezdése elején ilyen típusú magnót választani, hogy a szalag-felhasználási költséget minimálisra szorítsuk. A 4,7-es sebesség minőségileg megfelel. A magnetofon legyen ellátva számláló szerkezettel. A témaszalagra történő átmásoláskor van lehetőség az esetleges hangkorrekciót elvégezni. Nem kell törekedni a tűzörej kiszűrésére, mert ezzel a magas hangokat is levághatjuk. A kívánt hangszínezetet a visszahallgatásnál az erősítőn kell beállítani. Ne felejtsük el minden bemásolásra kerülő anyag előtt rámondani a szalagra az aznapi dátumot és a szereplő nevét. A másolást elvégezhetjük CD lemezre is számítógépen keresztül.

A MIKROBARÁZDÁS HANGLEMEZEK KEZELÉSE

Nem annyira nehéz a lemeztárat összegyűjteni, mint megfelelő körülmények között megőrizni a lemezeket.
Tárolás. Egyforma méretű hanglemezekből tíz-húsz darab egymásra téve tárolható. Az ilyen fekvő elrendezésnél alaplapként jól beválik az olcsó üveg. Az álló elrendezés helytakarékosabb. A fülkék azonban négy-öt centinél ne legyenek szélesebbek, mert ferde helyzetben a hanglemez deformálódik. Melegtől (napfény, fűtés, lámpa, felmelegedett készülék) óvni kell a lemezeket. A legmagasabb megengedett környezeti hőmérséklet 35 Celsius.

Tisztántartás. A hanglemez fő ellensége a por és a karcolás. A mikrolemezek hosszú lejátszási idejét vagy dinamikáját, a jó frekvenciahűséget csak a barázdaméretek lényeges csökkentésével lehet elérni. Egy, a levegőben lebegő porszem, ha behatol a barázdába, számottevő hangerejű recsegést okoz. Ugyanilyen hangjelenséget kelt egy karcolás is, még ha szabad szemmel alig látható is.

Az egyszer porosan lejátszott lemez legtöbbször már zajos marad. A lemezek lejátszás közbeni tisztítása elkerülendő. Porszívó használata is növeli a levegő portartalmát, mert a szűrő csak a durva szemcséjű port tartja vissza. A finom lemezeket mindig polietilén tasakban kell tárolni, és csak röviddel a lejátszás előtt kell kivenni belőle. A lejátszás előtt célszerű tiszta antisztatikus kendővel letörölni, majd lejátszás után azonnal vissza kell tenni a védőtasakba. Az antisztatikus kendőt összehajtva, élével kell a forgó lemezt gyöngéden letörölni. Sohasem szabad a lemezre fújni. Óvakodni kell attól, hogy a lemezre ujjlenyomat kerüljön. A lemezt a szélén kell megfogni és a nagyujjal a felirat részén megtámasztani. Ha mégis keletkezett ujjlenyomat, azt lehetőleg azonnal egy páranedves törlőruhával és a lemezre való ráleheléssel kell eltávolítani. A törlőruhánál lényegesen jobban tisztít a nedves kefe, de megfelelő lágyságút sajnos, a kereskedelemben nem kapni. Bársonyból készült kefe használata nem ajánlott. Műanyaggal, vegyszerrel, folyadékkal, ragasztóanyaggal, a szokványos tisztítószerrel a lemeznek nem szabad érintkeznie.
Kivételt csak a polietilén képez, amely tartalmaz lágyítót. Ugyancsak óvni kell a lemezt a rovarirtó szerektől és a hajlakktól. Ezek ugyanis olyan kenőanyagréteget alkotnak, amelyben a por megtapad. A vízvezetéki víz mésztartalma miatt nem alkalmas a tisztogatásra. Szükség esetén, a hanglemezt desztillált vízbe helyezve, lágy ecsettel a barázdák tisztogathatok. Utána feltétlenül friss desztillált vízben kell öblögetni és lecsorogatni. A szárítást üvegharang alatt kell végezni, selyempapír alátevésével. A lemez két ceruzanagyságú üveg- vagy fémcsövön nyugszik. A száradás több napig tart, mely idő alatt az üvegharangot eltávolítani nem szabad! Meleget alkalmazni sohasem szabad! A hanglemezt teljes száradás után tiszta antisztatikus törlőruhával kell letörölni, és csak azután szabad lejátszani. Az eljárás bonyolult, és csak a legnagyobb gondosság mellett eredményes. Ha a lemez még kapható, érdemes ismét megvenni.

Kevésbé poros lemez foszlánymentes törlőruhával tisztítható. Legjobb egy elhasznált antisztatikus kendőt kimosni és desztillált vízben kiöblögetni. A kendőt használat előtt forró víz fölé kell tartani, míg párás nem lesz. Szokták ajánlani a törlőruhának 25 % etilalkohol és 75 % víz keverékével való benedvesítését. Némileg poros ruha éppen az ellenkező eredményt adja. A por barázdákba hatol, és ott megülepszik. Száraz ruhát (az antisztatikusan impregnálttól eltekintve) sohasem szabad használni. Javasoljuk azt, hogy a lemezjátszó tányérja alumíniumfóliával legyen bevonva, ezáltal a sztatikus elektromosság levezetődik, és így a porvonzás csökken.

Lejátszótű. Ügyelni kell a megfelelő tű használatára. Monolemezeket csak mikro-, vagy sztereótűvel, sztereó lemezeket csak sztereótűvel szabad lejátszani. Sztereó- lemezek lejátszásánál sztereó hangszedőt kell alkalmazni még akkor is, ha a lemez csupán mono módon lenne lejátszva. A hangszedő tűjét lágy ecsettel többször gondosan meg kell tisztítani. A szennyeződések sokszor okai a zörejnek. Sohasem szabad a hangszedőt keményen ráhelyezni a lemezre vagy ráejteni. Egy kis szilánk leválhat, és a továbbiakban minden lemezt tönkretesz. A tűt idejében cserélni kell, figyelembe véve az alábbi üzemi időket.

Zafírtű
Normállemeznél 1000 üzemóra,
Mikrolemeznél 150 üzemóra,
Sztereó lemeznél 20 üzemóra után.

Gyémánttű
Mikrolemeznél 1000 üzemóra,
Sztereó lemeznél 200 üzemóra után.

A készülék kezelése. A hangszedőt mindig a befutási barázdába kell helyezni, és leemelni is a kifutási barázdából kell. Játék alatt a lemezjátszót mozgatni-rázni nem szabad. A lemez lejátszása után a hangszedőkart tartójára kell visszahelyezni. A lemez sohase maradjon a lemezjátszó tányérján! Használat után a lemezjátszót be kell csukni. A készüléket gyengéden nedves ruhával gyakran kell tisztogatni.

A MAKROBARÁZDÁS (GRAMOFON) HANGLEMEZEK KEZELÉSE

A gramofonlemezek kezelése igen nagy figyelmet igényel. Képzeljük el, hogy mikor a lemez forog, nagy erővel és sebességgel iramodik el a tű "hegye" alatt és a barázda kiszögelléseinek megfelelően hol az egyik, hol a másik irányba rántja a tűt. A nem mindennapi kísérlet szemtanúja elé szörnyű pusztulás tárulna. A barázda fala, amire a tű mintegy rátámaszkodik, omladozni kezd, és romba dől.

Minden lejátszásnál kopnak a lemez barázdái, és a lemezjátszótű is. A tű hegyénél hatalmas fajlagos nyomás hat a lemezre, bár a tű nyomása önmagában véve nem nagy, pl. kb. 100 gramm.
A tű a lemezre hegyével támaszkodik fel. A tű hegye alatt több ezer bár a nyomás. Ekkora fajlagos nyomást a mozdony kereke fejt ki a vágányra.
Természetesen ez a nyomás még meg is növekszik, ha a gramofont lejátszásakor valamilyen lökés vagy rázkódás éri.

Ha leállítjuk a gramofont, tűjének hegye egy helyen belefúródik a barázdába, mélyedést vágva bele, ennek következtében a barázda megrongálódik.
Nagyon fontos a lemezek lejátszásához használt tű alakja is. A tű hegyét a lemez nem egyenletesen koptatja, és ez a barázda alakjához hasonlóra csiszolódva, ék, ill. kés alakját veszi fel. Ha a kopott tűt a tűtartóban elfordítjuk, akkor a tűhegyén képződött vágóélek a lemez barázdáit még fokozottabban igénybe veszik.
Lejátszó tűket egyaránt készítettek kemény, szilárd anyagból (zafír, különleges acélok stb.), valamint lágy anyagokból (fa, bambusznád stb.) is. Egy pár éve ismét gyártani kezdte egy külföldi cég a gramofon-patefon acéltűket. A hír Dr. Horváth Lászlótól, a budapesti Puskás Tivadar Távközlési Technikum igazgatójától származik.

A régi lejátszó berendezésekben, acéltűket (akinek van) - a korszerű lejátszóknál azonban már beépített zafírtűket - használnak. Az ábrán néhány acélból készült gramofon tű-típus látható erős nagyításban.

Nézzük a hangos és halk hangot adó tűt. Az ábrán látható, hogy a két tű között különbség az acélmag vastagságában van. A halk hangot adó tű vékonyabb és hajlékonyabb, mint a hangos hangot adó.

A lemez lejátszásakor a barázda vezeti a tűt. Ha a barázdában sűrűn következnek egymás után a kiszögellések (ami nagyfrekvenciájú hangról készült felvételnek felel meg), akkor a tű hegyét igen gyorsan dobálják ide-oda, a vékony tű, hajlékonyabb lévén, hegyének mozgását nem tudja pontosan átadni a gramofon membránjának. Az ilyen tű nem elég merev, és a tű hegyének gyors eltérítése következtében elhajlik. A nagyfrekvenciájú hangokat tehát a halk tű rosszabbul adja vissza, mint a vastagabb és merevebb hangos tű.
A hangos tű kevésbé hajlik meg, de lejátszáskor erősebb nyomást fejt ki a barázdára, mint a halk hangú tű. Ebből következik, hogy a hangos tű, bár jobban visszaadja a felvett hangot, jobban is rongálja a lemezt.

Ha tehát a lemez igen drága, akkor lejátszásához ne használjunk hangos tűt.
Az ábrán látható univerzális tű attól függően, hogy miképpen helyezzük a tűtartóba, halk és hangos tű szerepét egyaránt betöltheti. A tű hegyéhez csatlakozó rész lapított. Ezért, ha a tűt úgy állítjuk be, hogy lapított része párhuzamos legyen a barázda tengelyével (merőleges a lemez sugarára), akkor halk hangúnak felel meg. Ha a lapított részt a lemez sugarával párhuzamosan fogjuk be, akkor hangos tűként fog működni.

Az univerzális tű sajátsága érthetővé válik, ha számításba vesszük, hogy az ilyen tűt a hegyére gyakorolt nyomás a lapított részére merőleges irányban könnyebben meghajlítja, mintha a lapított résszel párhuzamosan hatna.

Az acéltűket egyszeri használat után el kell dobni. Vannak különleges acélokból készült tűk, amelyek jelentős mértékben csak 10-20 lejátszás után kopnak el.
Befejezésül még felsorolunk néhány szabályt, amelyek a hanglemezek lejátszására és tárolására vonatkoznak:
1. Lejátszáskor a tűt könnyedén, ütközés nélkül helyezzük a lemezre.
2. Nem szabad elindítani vagy megállítani a lemezjátszót, ha a tű a lemezen van.
3. Mindig a lemez elejéről induljunk.
4. Ne járassuk a lemezeket kopott tűvel, vagy elforgatva azt a tűtartóban.
5. Ferdén vagy bizonytalanul álló készülékben ne járassunk lemezeket.
6. Tárolásnál minden lemezt külön tokba tegyünk.
7. A tokot és a lemezeket lehetőleg függőleges helyzetben tároljuk.
8. A lemezeket lehetőleg hűvös, de semmi esetre sem nyirkos helyen tartsuk, s ügyeljünk arra, hogy a lemezeket napfény ne érje.
9. A lemezek szennyeződését akadályozzuk meg, a felületüket tisztogassuk.
10. A lemez tönkremegy, ha rossz állapotban levő gramofont vagy tűt használunk.

Csáky Ernő
Sepsiszentgyörgy



RMK Nosztalgia Rá dó Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére
Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos
RMK Nosztalgia Rádó Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu

Dokumentumok :: Nosztalgia Rádió Hírújság
2009.10.6