ORION TYP 232, 233 - 1941-42

Az 1940-es évek talán legszebb rádiója ez a kis Orion készülék. Ha megnézzük, az 1941-42-es évjárat hozta a leggazdagabb típusválasztékot,ez az Orionnal 23 típust jelentett. Ennek persze politikai okai is voltak, melyről az 1941-42-es Orion Program című kiadványból is olvashatunk. Bőségesen ismerteti a műszaki fejlődést, a minőségi, mennyiségi mutatókat, melyeket az eltelt idő hozott. Ezt a fejlődést később már nem lehetett megismételni. Ebből a kis füzetből mellékletként bővebben is olvashatunk, mert az a később bemutatott Orion és talán más gyártmányú készülékekre is vonatkozhatnak.

Orion-232-233.pdf
Ref: Kádár Géza: Rádió vevőkészülékek kapcsolása I.

Restaurálás: Tungsram 333 (Szlovakia)



A 41-42-es évjáratnál a Orion nagy hangsúlyt helyezett a kisszuperek gyártására, az előző évi modelleket nem továbbfejlesztette, hanem teljesen új konstrukciókat hozott ki a gyár, jobb műszaki paraméterekkel. Külsőre is teljesen újszerűt alkotott, az összes kisszuper bakelitházat kapott, az Orion régebben csak egy típust, a 111-est gyártott bakelitházzal, még 1934-ben, és a 011-es Néprádiót.


Tehát a 232, 233 modell is bakelitházban van, méghozzá teljesen formabontó alakkal. A ház fekvő alakú, de nem egy egyszerű hasáb, a felső rész kisebb, elől döntött, ahová a stílszerűen félkör alakú skála került. A hangfal rész előre kidomborodik. A házat fából ebben a formában nehéz lenne megvalósítani, de bakelitből nem jelentett gondot. A formatervező bizonyára hangsúlyozni kívánta ezzel a formával a bakelit adta előnyöket, ami sikerült is neki, ez adja ennek a készüléknek a különlegességét.

A gyár büszkén is reklámozta kisszuperjeit, köztük a 232-233-at, sok reklámanyag jelent meg a korabeli napilapokban is róluk. Az ára is kedvezőnek volt mondható, 245 Pengő, készpénzfizetés esetén 11 Pengővel olcsóbb volt. Ez az ár nem volt sokkal több egy jó 2+1 -esnél.

A bakelitház sötétbarnára készült, mélybarnára, én inkább feketének mondanám. Ez a szín akkor „divatos" volt, a sötétszín elütött az általános fa színektől.

A hangszóróvászon az előző évi készülékekével azonos durva szövésű anyag, a gyár ezüstszínűnek reklámozta, ami az idők folyamán kifakult. A vászon előtti rész három hosszúkás nyílásból van kialakítva, persze ez is a formaterv része.


A skála nagyon sok nevet tartalmaz, vajszínű betűkkel, élvilágítással. A skálamutató fehér színű, elfordulással mutatja az állomásokat. A gombok új típusú bordázott gombok, vajszínű karikákkal, a belsők dupla karral. A kezelőszervek így dupla funkciósak, baloldalt hangerő-bekapcsoló, alatta háromállású hangszínkapcsoló, jobboldalt állomáskereső, alatta hullámváltó. A készülékházon számok jelzik az állásokat, a hangszínnél 1-2-3 jelzéssel, a hullámváltónál 1 -2 jelzéssel. Egyébként itt lehet megkülönböztetni az egy évvel későbbi modelltől a 333-tól, mert azok már három hullámsávosak voltak és ott a hullámváltónál is 1-2-3 jelzés van. A 232. hosszú­középhullámra készült, a 233-as közép-rövidhullámra, és mindegyik készült „U" egyen-váltóáramú kivitelben is, melyet majd később ismerhetünk meg.

A bemutatott példány egy 233-as modell a rövidhullámos verzió, különbség csak a tekercs szerelvénynél van, illetve a skálaüvegnél, ezenkívül azonos a két típus. A hátlap felül két fémfülbe akasztható be, alul a jó ismert fémfülekkel rögzíthető, a kis méret miatt tele van szellőzőnyílással. A biztonsági dugó a hátlap levételekor áramtaianítja a készüléket.

A belső szerkezet zsúfoltnak tűnik, olyan mintha a shasszit körbeépítették volna a dobozzal. A shasszira rá van pecsételve jobboldalt a gyáriszám és külön kis alumínium táblán is látható, a bemutatott példánya 233073 számot kapta. Középre került a hálózati autotrafó, felette vízszintesen van az egyenirányító, a shasszin már nem volt számára hely. Jobboldalt az UCL1 l-es cső, mellette a két nagyméretű kF. Baloldalt a helyet teljesen kitölti a szintén nagyméretű kettesforgó. Ekkortájt az Orion még ilyen szép nagy alkatrészeket gyártott, így nem volt könnyű összehozni egy ekkora kisszupert. Olyannyira, hogy a shasszin elöl teljesen ki kellett hagyni a hangszóró helyét. Ez persze bonyolította a shasszi gyártását, de csak így fért el a már viszonylag kicsinek mondható gerjesztett hangszóró, a kimenőtrafó a shasszira került a hangszínkapcsoló mellé. A hangszóró egy kis rétegelt lemez lapra került, erre van ragasztva a jó tenyérnyi méretű vászon, és a falap négy M3 csavarral rögzíthető az alul zárt készülékházba. A félköríves skálaszerkezet három lábon áll, egyszerű kivitel, felülről négy rögzítőfüllel van a skála ráépítve. Tehát a skála a shasszira van rögzítve, ami fontos, mert csak kiszerelt állapotban lehet a készüléket behangolni. Kétféle skálával találkoztam, az egyiknél az Orion embléma egy kicsit kisebb és alatta olvasható egy „IMPORT" felirat. Ezenkívül a két skála teljesen azonos, az összes állomásnév és a hullámkörzet is. Kívülről a skálát egy keret fogja körbe, a doboz anyagával azonos bakelitből. Ez úgy van kialakítva, hogy kidobozolás nélkül ez a keret két csavar oldásával leemelhető, majd a skála szerelhető. Erre a zűrzavaros háborús helyzet miatt volt szükség, legalábbis úgy gondolta a gyár. A skálamutatót acélhúr mozgatja a kettősforgó tengelyéről, a forgódobot pedig selyem skálahúron át hajtja a hangolótengely. Érdekes, hogy ha az állomáskereső gombot balra forgatjuk, akkor a skálamutató jobbra fordul ellentétes irányba. Ez így gyári, úgy látszik ez egy kisszupernél nem volt fontos, gondolom meg lehetett volna oldani az azonos irányú mozgást is. A shasszi két oldalt két fémlemezcsíkon nyugszik a készülékházban, melyei van szigetelve a shasszitól. Erre szükség volt, mivel a készülék autótrafós, biztonsági szempontból. A shasszi két M3 anyacsavarral rögzíthető a házba a fémcsík végén kialakított fémfül segítségével. A hullámváltó csúszkás rendszerű, két fém kar továbbításával mozgatja a hullámváltó gombja.


A shasszit alul két fém merevítőtalp zárja le, a régebbi példányoknál még egy külön fémcsíkkal ezek is össze voltak kötve. A hangszóró kivágás miatt nem sok hely van a shasszi aljában sem, elég zsúfoltan vannak az alkatrészek. A tekercsszerelvény egybe van építve a hullámváltóval. A vezetékezés vastag színes pamuthuzal, ellenállások barna Remixek, illetve szürke WIRE, kondenzátorok bakelitcsöves Remix illetve piros papírcsöves Remix. Pótméter kapcsolás régi nagy Remix.

A kapcsolási rajzot megnézve láthatunk egy-két érdekességet. A nagyfrekvenciás rész szokványos, kF 473,6 kHz, a csövezés vegyes ECH3, EBF2, UCL11, UY1. Az E csővek, és a skálaizzó a trafó külön fűtőtekercséről kapnak fűtőfeszültséget. Az UCL11 és az UY1 sorba kötve 110 V fűtőfeszültséget kér, a trafó 110 V-os leágazásáról kapják meg. A fűtőáram átfolyik az előfeszültség ejtő ellenálláson. Az UY1 egyutas egyenirányítást biztosít, az anódfeszültség 220 V állásban közvetlen a hálózatból van egyenirányítva, alacsonyabb feszültségeknél a trafó feltranszformál. A rajz itt-ott eltér a valóságtól. Például a hálózati kapcsoló iker, mindkét hálózati ágat megszakítja. Mindkét ágban van biztosíték, (a hálózati trafó tetejére kerültek) az anódkörben viszont nincs. A kimenőtrafó szekunder oldalán a rajzon látható téglalapjel a készülékház alján levő fémezést jelenti.

A készülék nem rég esett át felújításon, ránézésre jó állapotban volt, mégis nehezen indult meg. Doboza sajnos törött volt, de szerencsére volt másik hibátlan, amely alapos tisztítást kapott, illetve az alján levő árnyékoló fémezés új szürke festést kapott. A shasszi alapos tisztítása után cserélni kellett az ECH3 segédrács ellenállását, a kH paddig kondenzátort. A hangerő pótméter már kocka VT pótméter volt, valaki cserélte, kicseréltem eredetire.

Az anódszűrő elkó is már cserélt volt, én egy jó minőségű Siemens elkót építettem be, sajnos nem tudom milyen volt az eredeti. A két WIRE 6 W-os ellenállást is vissza kellett cserélni eredetire. A huzalozás átfésülése egy-két leszakadt vezeték visszaforrasztása után nagy morgással beindult a masina. Vételkészsége jó szépen veszi mindkét hullámsávon, de meghálálja, ha hosszabb antennát kötünk rá. Ügyelni kell rá, hogy ez a készülék közvetlen kapcsolatban van a hálózattal, így javítás közben mindenképpen leválasztó trafót kell használni, laikusok kezébe nem való!

Restaurálás szempontjából nem túl könnyű eset. A bakelitház bármennyire is előnyös volt a gyártáskor, könnyen sérült, sok a hibás doboz. Jó magam is egy hibátlan dobozt törtem össze, pedig csak fél méterről csúszott le egy másik rádióról. Ennek a készüléknek a restaurálásával is már 2-3 éve tulajdonképpen arra készültem, hogy kicseréljem a sérült házat. Ezenkívül a melegtől is vetemedhet, megrepedhet a ház, ilyet is láttam. Láttam több készüléket skálakeret nélkül, eltörött, elveszett, vagy törött állapotban volt. A skála kényes, egyszerűen lekopik a felirat. A forgatógombok szerencsére könnyen pótolhatók. A kicsi belső tér miatt a melegfejlődés nagy, nyilván nagyobb a belső üzemi hőmérséklet, mint egy nagyobb szellős rádiónál. Ezért az elkók, nagyobb ellenállások hamarabb tönkrementek. Aki ilyen készülék beszerzését tervezi, főleg a külső állapotra figyeljen oda, illetve a shasszi első ránézésre legyen rendben, a belső alkatrészek könnyebben pótolhatók.

Kóger László






RMK Nosztalgia Rádió Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére
Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos
RMK Nosztalgia Rádió Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu

Dokumentumok :: Nosztalgia Rádió Hírújság
2012.3.10