|
|
Bologna 2010. szeptember 20.
Végre hosszas tervezgetés után egy lelkes 10 fős csapat eljutott Bolognába a híres Marconi Múzeumba. A szervezés jó néhányunk idegeit próbára tette, főleg ha a két évvel ezelőtti próbálkozásra gondolok, de a mostani szervezés is sok-sok bonyodalommal járt. Mint minden, amit először csinál az ember, de én akkor is úgy gondoltam, hogy majd nekifutunk még egyszer. Szerencsére segítségemre sietett Giancarlo barátunk Olaszországból a szállás szervezése terén. A Velencéhez közeli Jesolo melletti Cavallino üdülőhelyet javasolta nekünk, onnét Bologna még kb. 200 km. Ha megnézzük, Bologna Budapesttől kb. 900 km-re van, célszerű volt egy közelebbi szálláshelyet találnunk, és onnan ellátogatni Bolognába. A szállást az interneten keresztül le lehetett foglalni, melyet Perneky Sándor és kedves családja intézett mindnyájunk számára, nekünk többieknek mindössze 12.000.- Ft előleget kellett befizetnünk előre. Mivel szeptember már utóidénynek számít a tengerparton, ezért a Garden Paradiso üdülőtelep kedvezményes szálláslehetőséget biztosított ebben az időszakban. Az üdülőtelep négycsillagos, kis faházakban egy hétre 320 Euró a szállás, 3-4 fő kicsit szűkösen, de azért kényelmesen elfér. A faházak kétszobásak, egyikben franciaágy, a másikban két külön ágy van, fel vannak szerelve, klímával, hűtővel, konyhával, széffel, mosdó, WC, zuhanyzóval. Egy kis terasz is tartozik minden faházhoz, ahol 10-en is elfértünk egyszerre. Ezenkívül az üdülőtelepen szupermarket, üzletek, meleg-hidegvizes medencék vannak, illetve központi épület a tisztálkodáshoz, WC, zuhanyzó stb. és a csodás tenger, napozóágyakkal, ernyőkkel, ingyen használattal! Induláskor szeptember 18-án az idő nem kedvezett, végig szakadt az eső. Aztán másnap kisütött a nap, végig az egész héten. Másnap egy rövid kirándulást tett a társaság a közeli Padovába. Hétfőre időzítettük a Bolognai látogatást. Pelagalli Úr már várt minket és szerencsére pontosan érkeztünk a megtervezett időre, a zsúfolt olasz közlekedés ellenére is. A múzeum a Via Col di Lana 7/N. cím alatt egy nagy ház alagsorában van. Az utcáról nem látható, csak ha a kapun beeresztik az embert. Belépve a múzeumba aztán leesik az ember álla. Megszámlálhatatlan mennyiségben a régi eszközök. A múzeum több részre tagozódik, Marconi munkássága, kísérleti készülékei ez egy külön szoba. Külön a fonográfok, gramofonok, telefonok. Külön részben elektrotechnika, rádiók kronológia szerint hatalmas mennyiségben. Külön televízió-technika és filmtechnika, zeneszekrények. Minden működik, sokmindent működés közben ismerhettünk meg, fonográfokat Nipkow-tárcsás televíziót! Zenegépeket, sípládákat, 18. századi orchestriont, "werklit" stb. stb. stb.. Leírni nem lehet, látni kell. Pelagalli Úr végig nagyon szívélyes volt velünk és teljes barátsággal váltunk el, természetesen bőséges szakmai anyagot vittünk neki egyesületünk részéről, jubileumi kiadványt, újságokat. Ő is mindenkit megajándékozott a múzeum prospektusával, ismertetőivel. A múzeum természetesen főként Marconi munkássága és a rádiózástörténetére épül, de végig vonultat gazdagon minden olyan műszaki ágat, ami a hanggal kapcsolatos, főleg olasz vonalon. A múzeumot támogatja az UNESCO, az olasz rádió, televízió, Bologna városa és még sokan. A kiállítás nem mindig van egy helyen, többször kiállítják hosszabb-rövidebb időre más helyszíneken is. Benne van kicsit Pelagalli Úr élettörténete is, fiatalon rádiószerelő inasként kezdte, innen jött a gyűjtés szenvedélye, dolgozott a helyi televíziónál, közben híres bűvész is volt. A látogatás közben is egy egyszerű, de érdekes mutatvánnyal szórakoztatott minket. A látogatás végén kábultan jöttünk el a múzeumból. Utána természetesen még felfedeztük Bologna néhány nevezetességét, és este fáradtan értünk szálláshelyünkre. A további néhány napot is kirándulásokkal töltöttük, Velence, Garda-tó, Verona, Vicenza, Caorle, Jesoló, ki mit bírt, együtt és külön-külön, és persze a tenger! A Vicenzai és Velencei rádiómúzeumot sajnos nem találtuk meg, azok időszakos kiállítások voltak csak. Viszont hazafelé meglátogattuk Szlovéniában élő tagtársunkat Fedran Marjant és gyűjteményét. Feleségével nagyon kedvesen fogadtak minket és örömmel mutatták meg a szép kis rádiógyűjteményüket. Fedran Zagorje ob Savi nevű kis városkában lakik Ljubljana és Maribor között az autópálya mellett mindössze 8 km-re, elképesztően szép festői helyen a hegyek között. A képet csak az árnyékolta be, hogy hazafelé ismét vigasztalhatatlanul szakadt az eső. Nagy élmény volt, ezért jövőre is megszervezzük, szeptember második hétvégétől eső hétre. Örülök, hogy a nejemmel együtt lehettünk Perneky Sanyival és kedves családjával, Nagy Karcsival és feleségével, Hajgató Lajossal, Selyem Tóth Sanyival és Deres Gyurival, aki fáradhatatlanul tolmácsolt angolul és németül, hiányozni fognak a jó kis esti beszélgetések. A Marconi múzeumról bővebben tájékozódhatunk a www.museopelagalli.com honlapon, de lapunkban is bőségesen láthatunk képanyagot az eseményről. Kóger László Bolognai látogatás A Bolognai Rádiómúzeum tulajdonosát nagyon kedves embernek ismertem meg, türelmesen kalauzolt bennünket végig hatalmas mennyiségű gyűjteménye állomásain. A múzeum fő attrakciója a Marconi téma, Marconi munkássága, a Marconi gyár termékeinek bemutatása a kezdetektől. Ez a kiállítás erőssége. Vártunk (vártam azonban) egy európai kitekintést, magyar készülékeket, de ez nem volt. Persze más a várakozás és mások a tények. A kiállítást érdemes megnézni mindezek ellenére! Amit jogosan hiányoltam, a készülékek nem voltak ismertető címkékkel ellátva, s talán kicsit zsúfolt a kiállítótér! Nekem van egy ideám, miszerint minden korszakból egy-egy jellemző készüléket a hozzáillő enteriőrben kellene elhelyezni, legalábbis én így csinálnám! A gyűjtemény másik érdekes, de kevésbé gazdag része a televíziózás készülékeinek, technikai-történeti bemutatása. Itt kiemelendő a működő, és működés közben bemutatott Nipkow-tárcsás készülék. Hiányérzetem Mihályi Dénes elhallgatásából fakadt csak! Ami még érdekes volt a múzeumban a rádiókon kívül, a fonográf (az Edison, Berliner korszaktól) és gramofon gyűjtemény, szépnek jelentősnek mondható. Van a múzeumban még a diavetítés, filmezés technikatörténetéből jó néhány kiállítási tárgy. Amitől nem izgultam nagyon be ezek a zenélő szerkezetek voltak, ami azonban biztosan az ilyeneket gyűjtőknek nem kis élmény. Javasoltam a kintlévő gyűjtőtársaknak a jövőre nézve egy osztrák, német múzeumlátogatást, hiszen hozzájuk több szálon kötődünk. Biztosan jó tippeket tud majd adni számunkra Gunter Craemer gyűjtőtársunk, aki Orionos munkájával beírta magát a magyar technikai örökség megmentői sorába, amit ezúton is köszönök, várva a bővített magyar nyelvű kiadást! Selyem Tóth Sándor
Dokumentumok :: Nosztalgia Rádió Hírújság
2011.1.31
|