Remélem már a címmel is sikerült felcsigáznom a tisztelt olvasóközönséget. Egy velem (velünk) nemrég megtörtént esetet szeretnék megismertetni mindenkivel. Sokan vannak közöttünk, akik televíziókat is gyűjtenek, illetve foglalkoznak a magyar és az egyetemes televíziózás történetével. Persze sajnos messze nem annyian, mint ahányan rádióznak, de általában mindenkit érdekel a televíziózás múltja is. Akik közelebbről ismernek, tudják, hogy a régi rádiók mellett a nagyon régi tv technika is érdekel engemet is. Az általános vélemény szerint, és mint tudjuk is a magyar televíziózás viszonylag későn, az 50-es évek közepe táján indult be, némi késéssel a környező és fejlettebb államokhoz képest. Persze kísérletek, történtek korábban a háború előtt is, hisz a rádiós szakma, illetve mérnökeink mindig is figyelemmel kísérték a televízió fejlődését. Olyannyira, hogy az rendesen ki van kövezve magyar szakemberek neveivel. Csupán az ipar nem mozdult rá, illetve az ország sem volt még megérve rá. Mindenki tudja szakmai körökben, hogy John Logi Baird angol feltaláló volt az, aki először az elméletet gyakorlatban is tudta alkalmazni a 20-as évek végén. És persze a magyar Mihály Dénes, mely munkásságáról lapunkban is olvashattunk nem régen, ő már 1919-ben(!) publikálta a Telehor első verziójának elgondolását. Később is jelentős elgondolásai segítették a mechanikus televízió fejlődését. Nipkow pedig még 1884-ben jelentette be szabadalmát a képbontó tárcsájáról. 1926-ban dr. Babits Viktor és Tihanyi Kálmán jelentett be katódsugaras távolbalátó szabadalmat. Okdicsányi Ferencnek és társának (Wikkenhauser G.) volt köszönhető a tükör csavaros (vetítős) rendszer megalkotása, melyet az angol Scophony Itd. gyártásba is vitt. Még jelentősebb a 40-es évek amerikai színes televízió rendszer kidolgozása, mely szintén magyar származású Goldmark Károly fizikus érdeme, ő a C. B. S. Kutató és Fejlesztő Osztályának igazgatója volt. Amint láthatjuk sok nagy külföldi név mellett magyar mérnökök is derekasan kivették részüket a televíziózás kifejlesztésében a kezdeteknél is.

Persze csak a nagy külföldi laboratóriumok (és a Tungsram kísérleti labor) engedhették meg számukra a lehetőséget kutatásaikra, azért többen itthon is bejegyeztették szabadalmaikat. Sokszor gondolkodtam azon, hogy Magyarország kicsiny mérete és helyzete nem tette lehetővé ennyi magyar név hallatán sem, hogy aktív lehessen ebben a jelentős munkában. Tehát szomorúan konstatáltam, hogy nekünk magyar hobbistáknak esélyünk sincs arra, hogy azt mondhassuk, nekünk is volt mechanikus televíziónk. Eddig! A sors úgy hozta, hogy nemrégiben néhányan eljutottunk Bolognába a híres Marconi Múzeumba, és ott láthattunk élőben működő Nipkow-tárcsás televíziót. Kettőt is. Mindkettő eredeti Baird-féle gép volt
1930-ból, az egyik egy szekrény nélküli készülék, mely belsejét működés közben lehetett látni. Engem megfogott a dolog, és a kirándulás utáni beszélgetésnél meg is jegyeztem, nekem a legnagyobb élmény mégiscsak és volt, mert eddig én még nem láttam ilyet, és hogy Magyarországon nem is láthatunk, mert tudomásunk szerint nincs is az országban egyetlen mechanikus televízió sem. Meg nem is gyártottak ilyet sohasem. Szokásom szerint, még ha nyaralni megyek is, mindig viszek magammal egy kis korabeli olvasnivalót is.

Olaszországban nálam volt a Rádióélet 1930-as évfolyama (örömmel lapozgatták a többiek is) mert, hogy éppen az 1930-as év dokumentálását végzem, sokat beszélgettünk is róla. Ez a munka nálam abból áll, hogy szinte minden sort elolvasok, mert sokszor így bukkannak elő fontos információk. Érdekes módon a sors szeszélyeként két nappal a kirándulás után olvasgatva a Rádióéletet, jön a meglepetés, miszerint az 51-es rádióház, talán többen is ismerik, ez a kereskedő cég a 20-as, 30-as években a Rákóczi út 51-ben működött, forgalomba hozott egy egyszerű Nipkow-tárcsás távolbalátót. A Rádióélet 1930/43-as számában (44. oldal) megjelent rövid hír szerint, e készülék a cég kirakatában is látható volt állandó működés közben és az esti, éjszakai órákban a külföldi távolbalátó adások jól vehetők voltak vele.

A cég a távolbalátó vevőjét kitt formájában az amatőrök részére hozta forgalomba, de készen összerakott állapotban is megvásárolható volt egy másik forrás szerint. Feltételezem, hogy én már régebben is olvashattam ezt a kis rövid hírt, az újság már régen is megvolt, de akkor nem tulajdonítottam neki jelentőséget, ez most jött el. Egyébként rögtön beugrott egy kis füzetecske címe, a 30-as évek elején megjelent egy kiadvány „Hogyan készíthetünk távolbalátót?" címmel, talán többen is ismerik. Bolognai utunk után első dolgom volt leellenőrizni, ezt a füzetet az 51-es Rádióház adta ki, és a távolbalátó vevője teljes leírását építési utasítását tartalmazza! Még a beszélgetés közben elhangzott, hogy érdemes lenne utánépíteni egy Nipkow-tárcsás vevőt, hogy legalább legyen egy példány. Hát, íme, megvan hozzá a leírás is. En a véletlen egybeesést csodáltam, hogy ez a kis rövid hír akkor tárult elénk, amikor felismerhettük, milyen fontos is az. A fentiek hiteléül láthatjuk jól kinagyítva a szöveget, illetve a kis füzetecske címlapját bevezető szövegét és az 51-es Rádióház reklámját. A reklám szerint a cég távolbalátó gépekhez szükséges mindenféle alkatrészt külön is árusított, bizonyára importból, külföldi gyártmányokat, (hogy milyeneket, ez még további kutatást igényel). De ez jelen pillanatban nem is annyira érdekes, mert ezek után már mondhatjuk, hogy nekünk is volt Nipkow-tárcsás távolbalátónk! Egyébként az, hogy az 51-es Rádióház foglalkozott a távolbalátással, kiderült már más hirdetésekből is, de hogy forgalomba hozta a készüléket az nem.

Az hogy ezekből az alkatrészekből az amatőrök biztosan vásároltak egészen biztos, és hogy össze is állítottak készülékeket, illetve néhány összeépített példányt is eladhattak. Van arról is hír, hogy egyesek sikeres vételi kísérleteket folytattak, sőt a cég 1000 Pengős jutalmat tűzött ki a legjobb távolbalátó készítője részére.

Akinek van további információja a témában, kérem, jelezze felém, az is, érdekes lenne, ha az 51-es Rádióháztól a kérdéses időszakból lenne valakinek árjegyzéke.

Kóger László

A témához ajánlott irodalom:
1. Hogyan készíthetünk távolbalátót? Dr. Hedvig Kálmán 1930
2. A távolbalátás technikája Dr. Babits Viktor 1942-47
3. A távolbalátás haladásáról Nemes Tihamér 1948
4. Távolbalátás N. K. Ignatyev 1953

RMK Nosztalgia Rádió Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos RMK Nosztalgia Rádió Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu