Siemens készülékek 342V - 343V
A Siemens típusjelzéseket a gyár a következő módon alakította ki (hasonlóan, mint a Telefunken 1942 előtt): Az első karakter az erősítőcsövek számát, a két utolsó az évszámot jelzi. A varázsszemet és az egyenirányító csövet nem számították bele, és a kombináltcsövek is csak egynek számítottak (persze volt kivétel, az 543 típusszámú). A V betű a váltóáramú, az L a „luxus" kivitelt jelenti. Többnyire csak az utóbbiakat szerelték varázsszemmel.


Siemens342V343V.jpg

Ref: Kádár Géza: Rádió vevőkészülékek kapcsolása I.


A következő négy készülék felépítése azonos, a bakelitházas Siemens 342V és 343V, valamint a fadobozos 342VL és 343VL. A „luxust" a készülékház kialakításán kívül az EM 4-es varázsszem, a nagyobb hangszóró és a két skálaizzó alkalmazása jelenti. (--> 343VL és 343VL)


Mind a négy készülék „klasszikus" felépítésű középszuper, ECH 4-es keverőcső mellett az EBF 2-es KF csőben találjuk a demodulátor és a szabályzó diódát, a hangfrekvenciát a kombinált ECL 11-es cső erősíti. Sajnos a 21-es színüveg csövekkel, azok szűk típusválasztéka miatt ezt a felépítést nem lehetett megvalósítani. Panaszkodtak is emiatt a konstruktőrök.
Az előző részben ismertetett törpeszuperekhez viszonyítva ezeknek a készülékeknek a restaurálása már élvezet. Van bőven hely a panel alatt és fölött, minden alkatrészhez hozzá lehet férni, a hullámváltó működése jól áttekinthető.

A készülékek felépítése röviden a következő: az antennakörben a soros KF szívókör mellett, középhullámon párhuzamos hullámszűrőt alkalmaztak (az antenna a tekercs leágazására csatlakozik). Az oszcillátor - már a megszokott módon - csak rövidhullámon Meisner, közép- és hosszúhullámon Colpitts kapcsolású. A tekercskészlet össze van építve az egytárcsás fokozatkapcsolóval, a tekercseket, amelyek 7 mm-es porvasmagra készültek, bedobozolt állapotban is kényelmesen lehet hátulról hangolni. A panel szélső kivágásán keresztül a modulátor, a másik kivágáson át az oszcillátor tekercseket. A porvasmagok jó minőségűek, egyik végükön sliccel, a másikon 4mm laptávú, hatszögű hasábbal.

Az első KF trafó teljes, a második un. csonka KF. Egyetlen rezgőkör, amelynek leágazásáról kondenzátorok csatlakoznak a demodulátor, illetve szabályzó diódára. A KF tekercseket is a 7 mm-es porvasakra készítették. Az ECL11 trióda-végtetróda az előfeszültséget a negatív anódfeszültség ágban lévő huzalellenállásról kapja, a készülék gerjed, amennyiben a 10 µF-os elkó kiszáradt. A negatív visszacsatolást és az ezzel kombinált hangszínkapcsolót a tetróda és a trióda anódjai között oldották meg.


A hálózati trafót a V típusoknál a panelon, a VL típusoknál a panelról balra kilógva helyezték el, hogy legyen helye a varázsszemnek, különben a shasszi mérete azonos. Az AZ 1-es kétoldali egyenirányítóra jutó váltófeszültség 2x380V, ezért elkócsere esetén figyeljünk, az elkók legyenek 450 - 500 V feszültségre gyártottak! A gerjesztőtekercs
ellenállása 1,8 kohm. A nagy induktivitás (25 H) szükséges a viszonylag alacsony, 2 x 8 µF szűrőkapacitás miatt.

Ebben a cikkben a bakelitházas „V" verziót, a következőben a fadobozos „VL" változatot mutatjuk be. A doboz száma: Futurit 7485, az 1943-as változaté 7485 A.
Az egyik képen a kisebb átmérőjű (160 mm) hangszóró látható, a membránnak lágy a felfüggesztése. Ez indokolt a bakelitdoboz rosszabb mélyhang kisugárzása miatt. A panel elejéről készült felvételen a skálahúrozást, látjuk. A mutatót a kisebb átmérőjű tárcsarészen alkalmazott vékony acélhúr, a forgót selyemhúr mozgatja. Ugyanitt látható a negatív skála hátsó megvilágítását adó világos fémlemez. A kettős tengelyek 6 és 10 mm átmérőjűek, a baloldali a hangerőszabályzó és a hangszínkapcsoló, a jobboldali a hullámváltó és az állomásválasztó. A H K R feliratú gomb
száma: T. 101-102, a nagyobb gombé: T. 104-108.


A hátulról és alulról készült képeken mutatjuk a csövek és az alkatrészek elhelyezését.

A panel eltávolításához a hangszóróra menő négy vezetéket le kell forrasztani és a négy alsó tartócsavart kicsavarni. Ezt kisebb javítások esetén is meg kell tennünk, mert a bakelitház - az elöl lévő szellőzőnyílások kivételével - alulról teljesen zárt. A panel alatt található egy papundeklire ragasztott alumíniumfólia árnyékolás, és két filccel bevont faléc a panel rezgésmentesítése céljából.
Ami engem legjobban meglepett, hogy a skálaüveget elölről, a panel eltávolítása nélkül lehet cserélni. A háborús években, amikor az elfoglalt területeken önkényesen létesítettek adókat, ez indokolt is volt. A cseréhez a skálaüveg alatt lévő, SIEMENS feliratú fémlemezt kicsavarozzuk, ekkor a skálaüveget még mindig védi kiesés ellen két hernyócsavarral beállítható kemény varniscső vagy puha fapálcika, ezeknek még az a szerepük, hogy rögzítsék a megfelelő pozícióban az üveget. A hernyócsavart kicsavarva a skálaüveg lefelé eltávolítható. A skálaüveg rögzítése az 1943-as változatban ettől eltérő. Egy 1942-es skálaüveget mutatunk be az egyik fényképen.

(Emlékeztetőül, negatív skálaüveg: ahol az állomás fogható, a téglalap átlátszó, az állomás neve áttetsző, a többi rész sötét). Érdekessége, hogy Budapest II. két hullámsávon is szerepel, zárójelben közép- (280 m) és zárójel nélkül hosszúhullámon (840 m), 1943-ban már a zárójeles hullámhossz volt érvényben (lásd a „A hányatott sorsú
Budapest II." című cikkünket, 2000. júniusi számban).

Díszítés: a már említett feliratos fémlemezen kívül, amelynek közepe fekete, két széle arany/rézszínű, csak egy aranyszínűre festett csík fut körben a dobozon. Az 1943-as változaton ez utóbbit elhagyták.

Tipikus hibák: elégtelen szűrés miatti hálózati zúgás, potméter recsegés és a hálózati kapcsoló nem érintkezik. A javítás módja: elkócsere, a potméter fémházát eltávolítjuk, a csúszkákat jól kimossuk, a kapcsolórészt rögzítő csőszegecseket eltávolítjuk, a rézérintkezőket megtisztítjuk, és a kapcsolót 2,5 mm-es csavarral rögzítjük. A nagyfrekvenciás részben már jó minőségű kerámiakondenzátorokat alkalmaztak, ezért ezzel nem szokott gond lenni. A restauráláshoz lehetőleg használjunk téglavörös ellenállásokat és bakelitházas REMIX kondenzátorokat. Szubjektív értékelés: a bakelitházas készülék mindenképpen megfelel a középszuper kategória kívánalmainak.

Viszonylag kevés munkával helyreállítható, nem túl „bonyolult" készülék. A „csonka" KF miatt helyi adóknál a tiszta
magashangokat élvezhetjük a hangszínkapcsoló magas állásában.

Simoncsics László

RMK Nosztalgia Rádió Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére
Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos
RMK Nosztalgia Rádió Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu

Dokumentumok :: Nosztalgia Rádió Hírújság, Dokumentumok :: Restaurálás
2010.4.6