Szabó és Mátéffy 2+1 1936.

Ismét egy teljesen ismeretlen 2+1 -es kis készülék, egy szinte teljesen ismeretlen cégtől.

Először röviden a cégről. Szabó Miklós és Mátém/ József mérnökök 1919. októberében villamossági üzemet alapítottak, jó érzékkel felismerték, hogy a világháború után a minden téren megbénult ország beindulásának kulcsa technikai téren a villamosság. Miskolcon egy átalakított magtár épületben kezdték tevékenységüket, a cég nagyon hamar, 1922-ben részvénytársasággá alakul. 1924-ben Budapesten a Kőbányai út 41 /C. alatt új üzemet létesítenek és a gyár szépen lassan, több év alatt teljesen átköltözik Budapestre. Profiljai: villanytelepek szerelése, bányavillamosítás, hálózat szerelés, transzformátor állomások szerelése, építése. Részt vesz a nagy villa­mosítási programban a 20-as évek végén, 30-as évek elején. Az egyre bővülő gyár kapcsolókat, transzformátorokat, megszakítókat, villamos szerelési anyagokat gyárt. A 30-as években a gyártó tevékenység túlsúlyba kerül, a hálózat szerelési munkákkal szemben. Ekkor kerül gyártási profiljába a rádiógyártás és az elektromos gramofongyártás is. A gyár fénykorában 250-300 főt foglalkoztatott, 1948. decemberében államosítják, több kisebb hasonló villamos céggel összevonva az ő telephelyükön a Kőbányai út 41/C-ben alakul meg a Ganz Kapcsolók és Készülékek Gyára, mint állami vállalat.

Szabo-es-Mateffy.pdf


Ennél a gyárnál is szépen láthatjuk, hogy miként sodródnak a villamos vállalatok a gyengeáramú technika és a rádiógyártás felé. A nagy villamosítási program megvalósulása után, illetve a világválságok miatt annak elhúzódása okán kieső nagy volumenű hálózat szerelési munkák jelentősen csökkentek. A termelési kapacitás lekötése, a gyártmány választék bővítése hozta ennél a gyárnál is a rádiógyártásra való berendezkedést. Úgy mint a Phöbusnál itt is ez az időszak a 30-as évek közepére esik. Sajnos a Szabó és Mátéffy Viilamosipari RT. rádió gyártási tevékenységéről semmi korabeli információ nem került elő eddig. Talán a levéltárakban kellene kutakodni a cég után, illetve az 1994-ben kiadott 150 éves GANZ gyár történeti könyv említi csak a rádió és lemezjátszógyártást.


Szerencsére a Szabó és Mátéffy gondosan felcímkézte a rádióit, így eddig három rádiókészülék típusra derült fény. Ezek közül kettő 2+1-es, egy pedig úgy néz ki, hogy szuperrendszerű! Típusszámra, elnevezésükre nem derül fény, az nem szerepel a készülékeken, de talán itt is mint a Phöbus Voxnál az a lényeg, hogy a készülék beazonosítása legalább ennyire is megtörtént.

Most az egyik 2+1-est ismerhetjük meg, úgy néz ki ez a legkorábbi, egy egészen kis méretű készülék. Külsőre az álló hasábforma egyszerű díszítés nélküli, csupán a hangszóró előtti részt vágták ki kicsit érdekesebben. A megjelenése a korszakhoz képest modern formát követ. A készülékről semminemű információt, reklámot nem találtam, így nem tudni, kik forgalmazták, mennyiért lehetett megvásárolni és hol.

Jelen pillanatban csak erről az egy példányról van tudomásom, mely szerencsére elég jó állapotban megmaradt. A készüléknek csak a hátlapján van címke, és szerencsére megvan a hátlap, így volt beazonosítható a készülék. Talán van még belőle egy-két példány a gyűjteményekben, melyről a tulajdonosa nem tudja, hogy az milyen készülék hátlaphiány esetén. Ha valakinél lenne ilyen kis készülék, okvetlenül jelezze!

A külsőre próbáltak valamit adni azért az asztalosok, még ha olcsó egyszerű kis készüléknek tervezték is, az eleje mahagóni furnérborítást kapott, az oldalak pedig sima keményfa, vékony selyemfényű lakkozással. Kezelése egyszerű, jobb oldalt egy tumbler kapcsoló kapcsolja a hálózatot, középen 1 80 fokos skálás gomb a hangolás, baloldalt kis gomb a visszacsatolás. Az oldalán pedig az akkori idők 2+1 -eseinek elmaradhatatlan tartozéka a hullámcsapda gombja.


Csak középhullámra készült, de az akkoriban 800 méteren működő BP II. vételére kibővítve, hátul egy banándugót bedugaszolva a sáv eltolódik a hosszabb hullámok felé, igya BP. II is vehetővé vált a készülékkel.

A hátlap vékony rétegelt furnérlemezből készült, melyen megtalálható a rádiógyártási engedély matricája, illetve a szép nagyméretű gyári papírcímke a fontosabb adatokkal. Többek között a gyári számmal: 01789. sz. Ez máris fontos következtetésre ad okot, látszik, hogy több ezres darabszámban gyártott rádiót a gyár, és ehhez képest nem tudunk az egészről semmit. Az is kérdés lehet, hogy ebből a típusból készült-e ennyi, vagy volt esetleg kisebb sorozatszámmal korábbi típus. A másik már előzőleg említett két készülék későbbi lehet, ez felépítésükből, szerkezetükből világosan megállapítható. Gyári számuk is nagyobb számozás, ráadásul az egyik 10 ezres gyári számozást kapott, én azt valószínűsítem, hogy folyamatosan számozták be a készülékeket. Ez azt bizonyítja, hogy a gyár mégis csak komolyabb rádiógyártást folytatott, és ismét le kell írnom, ehhez képest mégsem tudunk erről semmit! De az is kérdés, hogy hogy a korabeli szakmai vonalon nincs róla információ, és később sem került erről a rádiógyárunkról lejegyzésre egy sor sem. Mert szerintem, ha a gyárnak fő profilja soha nem a rádiógyártás volt, attól azért még a Szabó és Mátéffy Villamossági RT-re szerintem nyugodtan mondhatjuk, hogy egyik rádiógyárunk volt. Más nagyobb és kisebb cégre is rámondhatjuk ugyanezt, mint például a Telefongyárra vagy a Standardra is, ezeknél is más tevékenység adta a nagyobb jövedelmezőségű főprofilt. Persze az ismeretlenség oka a kellő propaganda, reklám hiánya is lehetett. Az is elgondolkodtató, ha ilyen sok készüléket gyártott a gyár, hol vannak a készülékek, talán több példánynak kellett volna maradnia az utókorra. Mert kevés maradt. Visszatérve az ismertetett kis 2+1 -es készülékre, a nyolc facsavarral gondosan lecsavarozott hátlapot eltávolítva, a belső szerkezetre ránézve megdöbbentő látvány tárul elénk. Még a tapasztalt gyűjtő szemnek is első reakciója, na ez százszázalékosan nem eredeti, biztosan valami amatőr tákolmány. Ezzel én is így voltam, először nem is akartam elhinni, hogy ez így gyári, aztán a tüzetes átvizsgálás, és a restaurálás után kiderült, bizony ez így gyári. Még most a cikk írásakor is felmerült bennem, biztos bemutassam-e ezt a készüléket ezzel a szerkezettel. Szóval sok rádiókészüléket láttam már, de ennyire amatőr, primitív gyárinak mondható szerkezettel még talán sohasem. Azért mégis a bemutatás mellett döntöttem, okulásul, mert ha ez így gyári darab, akkor nekünk gyűjtőknek mindenképpen érdekes. (Vajon hány amatőrnek látszó készülékről derül, derülhet majd még ki, hogy az gyári készülék.)

Az egész szerkezet néhány keményfa lécből van összeszegelve, melyeket szinte a felcsavarozott csőfoglalatok tartanak össze. A két bakelit forgó és a kapcsoló is csak az előlapra van rögzítve, mint a Phöbus Voxnál. A nidertrafó is csak úgy szeggel van rögzítve a lécekhez oldalt, és csak úgy fért el a házban, hogy a csévetestből le kellett egy kicsit vágni. A huzalozás varniscsőbe bujtatott kötőhuzal. A hangszóró szerkezet egy durván hajlított hegesztett vaslemezre van rögzítve. A felépítés, szerelés tipikusan olyan, mintha a dolgozók pénteken befejezték volna a munkát, aztán hétfőn más dolguk nem lévén, elkezdtek csak úgy rádiókat összeszerelni. Egyszerű hálózati trafó, papapírházas blokktömb, egyszerű papírhengeres rezgőköri tekercs zománchuzallal. A feszültség választás érdekes módon banándugóval állítható át. A szerkezetről nem is írok többet, a képeken nagyszerűen látható mindaz, amit eddig leírtam.

A kapcsolási rajznál hasonló a helyzet, mint a Phöbus Voxnál, egy legegyszerűbb kapcsolás, a cél bizonyára az volt, csak megszólaljon és a helyi adókat lehessen venni vele. Egyutas egyenirányítás, triódás kapcsolás, hartley audion, talán a BP. II. átkapcsolása érdekes, a legegyszerűbb megoldást választották, egy banándugóval 750 pF kondenzátort kapcsol a forgóval párhuzamosan.

A készülék már régóta megvan, de a restaurálását csak most a cikk írása előtti időszakban vállaltam be, így frissek az élmények. A Phöbus Vox után hirtelen elhatározásból döntöttem, hogy megbirkózom ezzel a készülékkel is, kihívásnak tartottam ezt a nagyon amatőr felépítésű szerkezetet. A készülékház egyben volt, de a nagyon szálkás mahagóni furnér sok helyen felül beszakadt és hiányos volt. Aprólékos munkával pótolgattam kb. 10-15 helyen is. Jól sikerült, már nem tudom megmondani hol és hány helyen pótoltam a furnért, nagyítóval kell keresni a javításokat. Ilyen esetben az a legjobb megoldás, hogy egy olyan helyről, ahol könnyen leválik a furnér (nem olyan fontos helyről) vegyünk le egy akkora darabot, amekkora elég a hibák kijavításához. Ebben az esetben a középső hangszóró előtti bordáról jött le egy darab, egy amúgy is hiányzó rész mellől. Igy eredeti anyagával van pótolva a sok apró helyen a furnérozás, így az egyáltalán nem üt el. Amit levettem, azt pedig pótoltam a mellette levő hiányzó résszel, egy nagyobb darab új furnérral. A nagyobb új furnért sokkal könnyebb az eredetivel azonos árnyalatúra pácolni, mint sok apró helyen. Az egészet összecsiszolni, majd lakkozni kell, és biztos a megfelelő eredmény, a sok apró hibát észre sem lehet venni.


A ház alján hiányzott a lábazat, a nyomokból ítélve, valami léc lehetett a széleken, 1 cm széles lécből pótoltam, mely feketére lett fényezve, illik a készülékhez. A hangszóró selyem sem volt meg, még nyomokban sem, csak az látszott, hogy belül fel volt ragasztva. Erre a bordós színes kabátbélésre esett a választás, ami szerintem illik hozzá, de eredetileg bizonyára nem ilyen lehetett rajta.

Az előlapon a kapcsoló eredeti volt és a fokbeosztású gomb is. A hullámcsapda hiányzott az oldaláról, viszont megvoltak a rögzítő furatok. így ugyanoda felcsavarozva, hasonló kivitelben készült új hullámcsapda, mint amilyen a gyár másik készülékén van. Látható, hogy néhány, de nem annyira lényeges dolog pótlásra szorult, és ami a lényeg, szerencsére a belső szerkezet szinte teljesen eredeti állapotban volt. Nem alakították át, sehol nem volt semmi plussz furat, lyuk, látszott, hogy eredetileg így rakták össze az egészet. Csupán néhány vezeték lógott a levegőben, melyek a kapcsolási rajz kirajzolása után rögtön megtalálták a bekötési helyüket. A hangszóró szerkezet ép volt, nem volt szakadt, csupán szét kellett szedni, áttisztítani, beállítani, a membrán új, az alatta levő filckerettel. A tartóvas rozsdás volt, feketére át lett festve. A blokktömb, teljesen szét volt nyílva, jócskán megdagadt. Szét kellett szednem, új kondenzátorokat kellett beleépítenem. Az anódszűrő hallgató cséve hiányzott, de a nyomai megvoltak a blokktömbön, pótoltam. Az 5000 ohm osztó ellenállás szakadt volt, szerencsére az eredetivel azonos példánnyal tudtam pótolni. A nidertrafó egyik tekercse is szakadt volt, azt újra tekercseltem, és ugyanúgy került ugyanazzal a görbe szeggel vissza, mint ahogy volt, pedig volt bennem kísértés, hogy szebben szereljem vissza. Szóval volta belső résszel is gond bőven, de szerencsére pont olyan hibák voltak ezek, melyek a szerkezet felépítésének eredetiségét nem befolyásolták. Mint mondjuk hiányzó részek, huzalozás pótlása, vagy egy hiányzó blokktömb, vagy hálózati trafó. Egy ritka készüléknél sokszor nehezen derül ki, hogy milyen az eredeti hiányzó alkatrész.

Amikor megszólalt a készülék jött a meglepetés, ez a szinte szedett-vedett szerkezet, abszolút morgásmentesen elég jó hangerővel szépen tisztán veszi a Kossuthot, este pedig jó pár külföldi állomást a középhullámon 8 méternyi antennával. Kíváncsiságképp szignálgenerátorral is megmértem, 1 mV alatt van az érzékenysége, és a 750 pF beiktatásával úgy 1000 m-ig (300 kHz) megy le a vételi sáv a hosszúhullámú tartományba. Tehát szépen működhetett annak idején a BPII. vétele is. Örülök annak, hogy ismét sikerült az ismeretlenség homályából bemutatni egy gyárat a 30-as évekből, egy ismeretlen kis készüléket ismertetni, dokumentálni. A készülék restaurálása a hosszú téli estéken külön öröm volt számomra, természetesen a következő közgyűlésünkön megtekinthető lesz. Akinek pedig a Szabó és Mátéffy Villamossági RT-vel kapcsolatban bármi információja van, szívesen venném, ha megosztaná velem-velünk. A cég rádió és egyéb híradás-technika gyártásának felkutatása, megismerése igen fontos lenne.

Kóger László



RMK Nosztalgia Rádió Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére
Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos
RMK Nosztalgia Rádió Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu

Dokumentumok :: Nosztalgia Rádió Hírújság, Dokumentumok :: Restaurálás
2012.9.6