|
|
Vevőkészülékek teljesítőképességének mérőszámai
Minden rádiókészülék teljesítőképessége annak szerkezetétől, használati helyétől és kezelőjének ügyességétől függ, A teljesítőképesség megállapítása tehát legegyszerűbben a készüléknek gyakorlott kezelő utján való kipróbálásával történik és pedig azon a helyen és olyan körülmények között, ahogyan a készüléket tényleg használni fogják. Ilyen helyi vizsgálat alapján a készülék az adott helyhez adaptálható, illetve megfelelően kiegészíthető. Ezzel teljesítménye, az adott használati körülményeknek magfelelően, a lehetőség "határain belül a végsőkig fokozható. A gyakorlatban ez a legmegbízhatóbb eljárás, de mert költséges, csak különleges esetekben, követhetjük ezt a módszert. A rádióamatőr leggyakrabban ezt az eljárást "használja. A készülék használati körülményeinek ismeretével módjában áll a készüléket a helynek megfelelően, használója esetleges igényeinek figyelembevételével megkonstruálni, sőt lehetséges a készülék elkészülte után a helyszínen mutathozó esetleges hibák kiküszöbölése is. Ilyen körülmények kőzött, megfelelő hozzáértéssel, aránylag kis költséggel tehet valóban kiváló teljesítőképességű rádiókészüléket építeni. Sokkal nehezebb azonban a rádiógyár helyzete. Az egyes készülék-példányok használatának lielyi körülményeiről semmiféle előzetes ismerete nincs. A készülékek nagy száma miatt, utólag sem végezhet minden, egyes esetben helyi vizsgálatokat. Még kevésbé volnának a helyi vizsgálat alapján a készülékek egyenként megváltoztathatók. A rádiógyár konstruktőrje, hogy ennek ellenére a készülékek használhatósága minden esetben mégis biztosított legyen, a következőképpen jár el: A készüléknek a teljesítőképességre vonatkozó tulaidonsásait mérőszámmal feiezef ki. A készülékek nagyságától és szerkezetétől függ, hogy mely tulajdonságokat jellemzik az egyes mérőszámok, továbbá, hogy hány ilyen mérőszám (illetve tulajdonság) határozza meg teljesen valamely készülék használhatóságát. Bővebbén az alábbiakban példa kapcsán fogjuk ismertetni. Nem elég azonban a készülék jellemző mérőszámainak ismerete. Azt is tudnunk kell, hogy a készülék kielégítő működéséhez milyen mérőszám-értékek szükségesek mindazokon a helyeken, ahol a készülék használata előfordulhat. Ezek megállapítása céljából előzetesen úgyszólván feltérképezik az ország egész (illetve a készülék használatára valószínű) területét olyan értelemben, hogy minden helyre külön megállapítják a készülék kifogástalan működését biztosító mérőszám-értékeket, még pedig a posta által feltérképezett térerősségmérés alapján. A különböző helyekről nyert mérőszám-értékek táblázata a kielégítő teljesítményű készülék szükséges tulajdonságairól áttekinthető képet nyújt. Ha azt kívánjuk, hogy a készülék minden helyen kifogástalanul működjék, akkor a táblázatban előforduló legkedvezőtlenebb mérőszám-értékeket kell a konstrukció alapjául venni. Ez természetesen a készülékkel szemben igényeket támaszt és a nagyközönség felé végeredményben magasabb árban nyilvánul meg, anélkül azonban, hogy — néhány helytől eltekintve — a készülék teljesítőképességét gyakorlatilag növelné. Képzeljük például el, hogy az ország területének nagy részén kielégítő erősségű vételhez egy bizonyos érzékenység szükséges. Az ország egészen kis részében azonban a körülmények mostohasága folytán, ez az érzékenység nem elegendő. Ha a konstruktőr ezt a nagyobb érzékenységet tekinti a konstrukció alapjául, ugy minden fogyasztónak meg kell fizetnie a nagyobb érzékenységből adódó költségtöbbletet, anélkül, hogy ebből gyakorlatilag a legkisebb haszna is volna, kivéve néhány kedvezőtlen helyen lakó fogyasztót. Ilyenkor a rádiógyár, a körülmények és a kedvezőtlen helyeken lakó fogyasztók számának figyelembevételével, legtöbbnyire kompromisszumot köt, mellyel néhány fogyasztót kissé megrövidít ugyan, de a nagyközönség túlnyomó többségét kedvezőbben szolgálja ki. Ezek után megvizsgáljuk még egyenként és bővebben a készülékek teljesítményét jellemző tulajdonságokat és határozzuk meg Magyarország területére vonatkozóan azokat a szükséges mérőszámértékeket, melyek eseffn a készüléktől kifogástalan eredményt várhatunk. Az alábbi meggondolások mindinkább növekedő elterjedtségük miatt csak szuperkészülékekre vonatkoznak. 1. Érzékenység. Ha csak kevés adó volna a Földön ütemben, az érzékenység lenne a készülék teljesítőképességének legjellemzőbb tulajdonsága. Az érzékenység számszerű kifejezése, mint azt már többször megírtuk, illetve száma az antenna és a földszorító között mért nagyfrekvencia-feszültség (gyakorlatban legtöbbször mikrovoltban kifejezve), mely 400 Hz-cel tőrtérit 30%-os moduláció esetén a végcső anódkörében 50 mW hangteljesitményl eredményez, (Az 50mW nemzetközileg elfogadott érték.) E definíció alapján valamely készülék annál érzékenyebb, minél kisebb az érzékenységét jellemző mérőszám (a mikrovolt-érték). A 30 mikrovolt érzékenységű készülék tehát háromszor olyan érzékeny, mint a 90 mikrovoltos. A gyakorlatban a készülék érzékenysége az egyes hullámsávokon más és más, sőt még egyazon hullámsávon belül is változhat. A Magyarországon szükséges érzékenységek, illetve azok mérőszámai a következők:
2. Szelektivitás. Erről is irtunk már sokszor. A szelektivitás különösen nagyszámú, egyidöben működő adóállomás esetében fontos. A készüléktől azt kívánjuk, hogy mindig a kívánt (beállított) és csakis a kivánt állomás műsora legyen hallható.: A szelektivitás tehát az a képesség, mellyel a készülék a kivánt (beállított) állomás műsorát a többi, egyidejűleg működő adóállomás műsorától el tudja választani. Számszerűleg az érzékenység segítségével nemzetközileg megállapított formában szokás kifejezni és eszerint a szelektivitás az a szám, mely azt fejezi ki, hogy a készüléknek hányszor kisebb az érzékenysége va lamely szomszédos állomásra vonatkozóan, mint arra az állomásra, melyre éppen hangolva van. Ebben a meghatározásban szomszédos állomás alatt olyan adói értünk, melynek frekvenciája 9kBz-el különbözik a ráhangolt állomás frekvenciájától: Ha tehát a.készülék;érzékenysége valamely beállított állomásra vonatkozóan 30 mikrovolt, a szomszédos, tőle 9 kHz-re levő adóállomásra vonatkozóan pedig 3000 mikrovolt, akkor szelektivitása: 100 (az előbbi két érzékenység hányadosa). A szelektivitás, az érzékenységhez hasonlóan, a különböző hullámsávokon más és más értékű lehet (néha ez kívánatos is, erre később még visszatérünk^ sőt egyazon hullámsávon belül is változhat. Zavartalan vételhez szükséges gyakorlati szelektivitások Magyarországon:
3. Tükörfrekvencia és egyéb interferenciás zavarok. Ha egy készüléket beállítunk valamelyik adóra, majd csak az adó hullámhosszát változtatjuk, megállapíthatjuk, hogy a készülék az adott beállítással több hullámhosszat tud venni. Ez a jelenség általános jellegű, tehát a beállított hullámhossztól független. Számszerűen, a szelektivitáshoz hasonlóan olyan számmal fejezhetjük ki, amely azt mutatja, hogy a zavarnak a hullámhosszra vonatkozó érzékenysége hányszor kisebb ahhoz a hullámhosszhoz tartozó érzékenységnél, melyre a készülék éppen hangolva van. Ennek megfelelően minden készülék-beállításhoz annyi zavar-érzékenységet jellemző mérőszám tartozik, ahány zavar-hullámhossz található. E zavarokat, keletkezésüknek megfelelően, tükörfrekvenciás, oszcillátoros, középfrekvenciás stb. csoportokba szokás osztani. Legismertebb, de nem mindig a legkellemetlenebb ezek között a tükörfrekvenciás zavar, mely mindig kétszeres középfrekvenciás távolságban jelentkezik attól a helytől, melyre a készülék éppen hangolva van. Magyarországon szükséges zavar-szelektivitásmérőszámok:
4. Automatikus hangerő-szabályozás. Célja az antennából a készülékbe jutó feszültség változásától függetlenül a készülék kimenő teljesítményének állandó értéken tartása. Ez a változás a készüléknek egyik állomásról valamely másik,, különböző térerősségű állomásra való beállításából, vagy az állomás időbeli térerősség-ingadozásából (fading) eredhet. Hatékonyságát illetőleg számszerű értékét két viszonyszámmal szokás megadni, melyek közül az egyik két különböző nagyságú bemenő-feszültség viszonyát, a másik az ugyanezekhez a bemenő-feszültségekhez tartozó kimenő-feszültségek viszonyát adja meg. PL: bemenő feszültség 100 és 100.000 mikrovolt, az ezekhez tartozó kimenőfeszültség pedig pl.: 50, illetve 200 volt. Ebből az automatikus hangerő-szabályozásra jellemző két viszonyszám 1000 és 4. E tulajdonságnak az előzőkkel szemben van egy legjobb, véges értéke, nevezetesen, ha a kimenő-feszültség egyáltalában nem változik a bemenő-feszültség változása esetén. (Ezzel szemben pl. az érzékenységnek véges határértéke nincsen, mert bármilyen érzékeny valamely készülék, mindig elképzelhető egy ennél még érzékenyebb) Az előbb felsorolt, fontosabb tulajdonságok (melyek a készülék teljesítőképességére jellemzők) korántsem foglalják magukba az összes jellemzőket és csak a készüléknek nagyfrekvenciás részére vonatkoznak. Hátra volna még a hanghüséggel, hangszinsza-bályozással, hálózati résszel, stb.-vei kapcsolatos jellemzők meghatározása. Erre majd a következő alkalommal kerüfsor. Az előbb ismertetett és a készülék teljesítőképességére jellemző tulajdonságok szükséges számszerű értékének birtokában a gyári rádió-konstruktőr most már munkához foghat, mert a készülék teljesítőképességének megvizsgálását a helyi körülményektől függetlenül a laboratóriumban is elvégezheti s az esetleges mutatkozó hibákat a készülék piacra-kerülése előtt ki tudja küszöbölni. E bevezetés után a következőkben végig kívánjuk vezetni az olvasót az ilyen konstrukciós munka különböző fázisain ugy, hogy végül maga az olvasó is megállapíthassa, hogy valamely készülék az előbb emiitett követelményeknek milyen mértékben felel meg. Az ismertetés alapjául az Orion rádiógyár piacon lévő 244-es kisszuper-modelljét választottuk. (Folytatjuk.)
Dokumentumok :: Nosztalgia Rádió Hírújság
2012.1.4
|