OE333 replika
Néhány éve Eisenach mellett jártam egy elektronikai cégnél, szakmai megbeszélésen. A cég termékeit bemutató egyik vitrinben meglepve láttam a mikroelektronikai termékek között egy OE333 rádiót, ami valahogy nem illett a cég profiljába. A beszélgetések során kiderült, hogy a rádió a cégtulajdonos Wolgang Knoblauch tulajdona, aki régi rádiógyújtó, GFGF tag. Elmesélte, hogy Németországban valamiféle önszerveződés folytán a rádió minden alkatrészének van gyártója - néha több is - és aki a GFGF-ben ad magára, annak van ilyen készüléke.

Mivel Németországban a bombázások a háború során igen nagy veszteségeket okoztak, aránylag kevés régi tárgy maradt meg, és talán ez magyarázza a fellelt régiségek ápolásának és megbecsülésének a kultúráját. Kérésemre addig telefonált Knoblauch úr, míg hazautazásom idejére a fontosabb alkatrészeket beszerezte számomra egy saját OE333 megépítéséhez. A csövön kívül - ami Helmuth Schinzel munkája - csak azokat kértem, amit én nem tudok vagy nem érdemes megcsinálni. Ezeket az 1. ábra mutatja. Minden alkatrész a szükséges alátétekkel, csavarokkal stb. külön becsomagolva, kitűnő kivitelben volt együtt. Észrevételem csak egy volt: a cső 3NF replika, és a doboza a későbbi 3NFB-nek volt a csomagolása.

A dobozt, (7. ábra) a tekercseket (a hozzá szükséges tekercselő segédeszközzel) a tekercsmozgató mechanikát én készítettem el, a kapott rajzok alapján. Az alkatrészek 70 Euróba kerültek, a csőért 75 Eurót fizettem. A készülék hagyományos értelemben aligha nevezhető rádiónak, hiszen csak az egyetlen rezgőkör és a csőfoglalat mechanikus összeszereléséből áll, nincsen benne ellenállások, kondik stb. sora. (2. ábra) Eredetileg egy 500 pF-os csillám szigetelésű forgókondi van a készülékben, nekem egy Tesla táskarádióba való 300 + 200 pF-es kis forgóm volt. A csövet nem kell nagyon közelről nézni ahhoz, hogy látszódjon, hogy nem eredeti, jóllehet ez a szebb példányok közül való. Aki maga akarja a csövet is elkészíteni, annak lehetősége van (35 Euróért) csak a burát, feliratozva és foncsorozva, és hozzá a kész aljzatot is megvenni. Az illúzió kedvéért, a foglalatban valahol van egy kis izzó, ami sötétben szépen megvilágítja belülről az alkatrészeket, és valóban egy eredeti benyomását kelti. A készülék utánépítésekhez méreteket, képeket, és mindenféle segítséget az alábbi Internet weblapon lehet találni:


http://www.jogis-roehrenbude.de/Bastelschule/OE333-Nachbau/OE333-Nachbau.htm

Sajnos nekem nincs eredeti 3NF-em, és így nem tudom az utánzattal összehasonlítani. A cső készítője azt írja, hogy az eredetivel csereszabatos. Néhány, más által készített 3NF három darab 1ZS24P orosz szubminiatür csövekkel készül, és azok csak hallgatóval használhatók. A Schinzel féle cső belső bekötése a 3. ábrán látható, ennek a végcsöve 5672 szubminiatür pentóda, ami kb. 1 Watt leadására képes. Ez kényelmes hangszórós működést tesz lehetővé. A 4. ábra az eredeti bekötést mutatja. A rajzból az is kiderül, hogy az eredeti kivitel három triódát tartalmaz, (két kisebb, soros fűtéssel, és egy nagyobb, 4V fűtéssel) Az egyetlen rezgőkört, visszacsatolás nélkül tartalmazó készüléktől nem lehet csodát várni. Földet, és kb. öt méter hosszú antennát használva (Velencén) a Kossuth jól hallható, sőt túlvezérli a rádiót, ha a két tekercs egymás mögött van. Hallgatható még a Katolikus rádió, más nem nagyon. Hangerőszabályzó célra az antennatekercs forgatót lehet használni. Első kivitelben a tekercseket 0,7 mm-es selyemszigetelésű drótból készítettem. A rádió ezzel is működik. Később Koger Lacitól kaptam annyi vastag (kb.37x0,07) litzét, amiből egy új rácstekercset csinálhattam. Ennek sokkal jobb lett a Q-ja, ami szelektivitás és érzékenység növekedéssel járt. A cső hangfrekvenciás erősítése meglehetősen nagy, és minden zúgást fölszed. Hálózati tápegységről járatva a leggondosabb szűrés és árnyékolás ellenére is kellemetlen 300 Hz-es zúgás hallható. Helmuth Shinzel leírja, hogy kezdetben három triódával készítette a csöveket. Később anyagbeszerzési problémák miatt tért át a modern pentódákra, és ezeknek sokkal nagyobb az erősítésük, mint az eredeti triódáknak. Az eredeti kivitelben az első cső anódkönyök egyenirányítóként működik. Optimális működéséhez az 1,5 Volt előfeszültséget célszerű érzékenység maximumra beállítani. Később átalakítottam audion típusúra, vagyis elhagytam az előfeszültséget, és egy 1 Megohm - 150 pikofarad párhuzamos rácskomplexumot tettem a rezgőkör és a rács közé. Ezzel a készülék érzékenysége kissé növekedett. A fölöslegesen nagy erősítést a két első cső közös anódfeszültségének a csökkentésével lehet elérni. Így módosítva az eredeti kapcsolást a készülék érzékenysége elegendő marad, viszont kevésbé hajlamos brumm felszedésére. A csövet 1926-ban hozták ki, hat évvel a műsorszórás bevezetése után. Ebben az időben sok amatőr készülék volt használatban természetesen mind telepes táplálással, (nem számítva a detektorosokat). Az OE333 - ami az „ort Empfanger" helyi vevő rövidítése - szintén ebben az évben jelent meg, fadobozos kivitelben. A következő évben kihozták ugyan ezt fekete préselt bakelit dobozban, ha jól tudom OE433 típusszámmal (15. ábra). Az Interneten lehet látni egy zöldszínű műanyag dobozban készült kivitelt is, ami szinte teljesen azonos alakú, mint a fadobozos, de ez úgy tudom, nem került sorozatgyártásra (14. ábra). A készülék ára 1926-ban 39,50 birodalmi Márka körül volt, ami nem volt kevés (16. ábra). A cső valószínűleg a föld minden modern országába elkerült. Láttam angol hirdetést is, amiben az volt érdekes, hogy vállalták kiégett fűtőszál pótlását. Mintegy két évvel ezelőtt az Interneten az eBay argentínai lapján egy kereskedő kiárusította régi raktáron lévő dolgait, köztük több mint ötven (50) eredeti 3NF-et. A rádiót hallgatóval, illetve főleg a Telefunken tölcséres hangszórójával használták. Népszerű volt a kispénzű amatőrök körében az a szerkezet, amivel a hallgatót hangszóróvá alakították. Ez egy kis háromlábú állványra szerelt szokásos kérdőjel alakú tölcsér volt, aminek az alján keresztben volt egy cső, amire a két hallgatót rá lehetett tenni. Vajon van nálunk valakinek ilyen a gyűjteményében? (A rádiót én egy Gravor hangszóróval próbáltam ki.) A telepek régen is a rádiózás legköltségesebb kellékei voltak, így a Loewe kihozta később a hálózati táplálásra szánt 3NFW-t majd ezt követően az összetett csövek egész sorát. Ezekből a gyárak készítettek egyszerű egyenes vevőt, majd nagyfrekvenciás előfokozattal (2NF-el) „felturbózott" egyenes vevőt, szokásos 2+1-es vevőt, ami persze csak 1+1 volt, mert az audion és a végerősítő egy burában volt. Készült két csőből középszuper is, ami a sorozat csúcsa volt. Ezek már nem voltak annyira gazdaságos készülékek, mert a korabeli árjegyzékek szerint ezek az összetett csövek szinte fillérre annyiba kerültek, mint külön-külön azok a csövek, amiket kiváltottak. Ráadásul ne felejtsük el, hogy ezekben egy burában 6. 12 alkatrész volt, és ha ebből valami elromlott, akkor az egészet ki kellett cserélni. Ezeknek a készülékeknek a kapcsolási rajzai, és szépen restaurált példányok képei a fenti weblapon megnézhetők. Érdemes még megemlíteni, hogy az 1936-ban készült Loewe TV vevő is tartalmazott multicsöveket: a hanglánc egy darab 3NFW-ből állt, és a szinkronleválasztó és a képeltérítő generátor is multicsővel volt megoldva.


Tudjuk, hogy a magyar rádió ipar nem rendelkezik olyan hagyománnyal, mint a német, és az is tény, hogy az első készülékek amerikai és svéd liszensz alapján készültek. Azt is lehet tudni, hogy a GFGF most kb. 2000 tagot tömörít össze, ami tízszerese a mi tagságunknak. Azt is lehet tudni, hogy a mai gazdasági helyzet kevésbé kedvez olyan beruházásoknak és fejlesztéseknek, ami nem közvetlenül a túlélést szolgálja, Továbbá tudjuk, hogy a német - szemben számos honfitársunkkal - a meddő viták helyett a tettek embere. Mégis felvetődik a kérdés, sikerülne e találni egy olyan korabeli magyar rádiót, amit tagjaink közül azok, akiknek ez módjában áll, egy - egy részletében felszerszámoznának, illetve reprodukálásra előkészítenének. Gondolok arra, hogy pl. Bátovszki Gyula barátunk kitűnő minőségben tud műanyag alkatrészeket önteni, van, aki skálaüvegeket csinál, Kóger Laci szép tekercseket csinál, van asztalosunk is. Talán, ha Isten is úgy akarja, télre tudok MR2-t csinálni. Átnézve a rádió CD-t, nem egyszerű a választás. Mégis, javasolnám a kérdés napirendre tűzését a legközelebbi közgyűlésen.

Tombor József





RMK Nosztalgia Rá dó Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére
Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos
RMK Nosztalgia Rádó Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu

Dokumentumok :: <1930, Dokumentumok :: Nosztalgia Rádió Hírújság
2009.10.12