Az én Undiném

Nosztalgia Rádió Hírújság, 2010/71, Az UNDINE EAW 7695 E típusú rádiókészülék

Már éppen e készüléktípus megírásán jártak gondolataim, mikor kézhez kaptam Janka Jenő UNDINE leírását. Örömmel vettem, mivel ismét egy új tagunkat ismerhetjük meg írásaiból. Ennek ellenére azért én is csak tollat ragadtam, mivel nekem családi élményeim is vannak az UNDINE-val. Történetesen annyi, hogy nagyapámnak volt egy ilyen készüléke, melyet igen sokra becsült. Én úgy nőttem, fel, hogy szinte bármikor a 60-as-70-es években látogatóba mentünk a nagyszüleimhez, az UNDINE a konyha központi helyén „ontotta" a műsort. A központi hely a konyhában az ajtóval szembe az ablak alatti cipősszekrény tetején volt. Ezt nyitott ajtóknál még az udvarról is lehetett látni, illetve hallani kiváló hangját. A kisszekrény nem volt magas, így gyermekkori növekedésem kezdetétől jól szemügyre tudtam venni a készüléket, bekapcsolt állapotban szép varázslatos skáláját. Kicsi koromban egészen elbűvölt. Természetesen nem nyúlhattam hozzá, csak amikor már kibújt belőlem a „rádiós véna". Arra is tisztán emlékszem, a nagyapám büszkén jegyezte meg, kisfiam ez nagyon jó készülék, mert ez német készülék. Számára a német gyártmány jelentette a minőséget, és nem is tévedett. Persze azért más országok gyárai is gyártottak jó készülékeket. A nagybátyám is nagyon szerette ezt a készüléket, volt hogy együtt vadászgattunk a rövidhullámon mikor éppen ott voltam, Cseke László, Szabad Európa, Teenager-party stb. Mikor nagyobb lettem én is rádióztam vele, nekünk otthon egy Terta 331 volt a családi rádió, de mikor nagyapáméknál voltam, eseményszámba ment az UNDINE-val való rádiózás. Természetesen sokkal szebb hangja volt a 331-nél.

Aztán szegény rádiót 1984-85 körül érte a nagy tragédia. Elnémult, nagyapám szomorúan mondta, hogy a szerelő letett róla, „papa ezt nem érdemes megjavítani, már régi, dobja ki." Én akkor már a Videotonban dolgoztam, mint műszerész, addig nagyapám nem vette komolyan szaktudásomat, addig nem tartott rá igényt, de ekkor megtört a jég, megkért, hogy nézzem meg a kedvenc készülékét. Gondoltam itt a lehetőség, mindenáron meg kell javítani a készüléket. Ő akkor már 80-on túl volt, nem akart már akkor Ő új készüléket venni, neki a rádió az UNDINE volt. Hozzáteszem én akkor már foglalkoztam a rádiógyűjtéssel tudatosan, és javítottam is a készülékeimet aktívan. Persze már a 80-as évek sem az 50-es évek rádióinak javításáról szólt, a munkahelyemen mérőműszerek javításával foglalkoztam, hobbiból hifi készülékekkel, és csak kedvtelésből néha a saját régi készülékeimmel. Így persze húszon egy-két évesen túl nagy gyakorlatom nem volt a régebbi csöves készülékek javításával. Az UNDINE javítását kihívásnak tekintettem, azelőtt sosem javítottam ilyet, a készüléket csak a Kádár könyvből ismertem. A rácsodálkozásra ma is emlékszem, mikor megláttam a belsejét, szokatlan volt az addig ismert magyar Orionok, VT-k, Terták után. Örömmel ismerkedtem a készülék belsejével erre is tisztán emlékszem, aztán két fő hiba volt, amit javítottam. Leégett a hálózati trafó! A hosszúhullámú tekercs menetei pedig a fenéklap meneteire volt hullva. Most mit csináljak, tekercselésre nem gondoltam pedig akkortájt szoktam trafókat tekercselni, gondoltam egyet, kicserélem a hálózati trafót. Így is lett, egy VT rádió trafója került a készülékbe, könnyen ment, hiszen ennél a készüléknél ez külön van a kávára rögzítve. A trafó egy kicsit kisebb méretű és teljesítményű volt, mint az eredeti, de az idő utólag igazolta, hogy vígan elbírta a készüléket. A hosszúhullámú tekercset is egyszerűen javítottam meg, új dróttal egyszerűen vad tekercseléssel zeg-zugosan feltekertem a csévére a szükséges menetszámot. A menetszámra nem emlékszem, de arra igen, hogy a széthullott tekercset visszaszámoltam, és azt a menetszámot tekertem vissza a csévére új drótból. Meg is szólalt rögtön nagyon jó érzékenységgel, szignálom még nem volt akkor, csak kF hangolóm. A készüléket nagy boldogan vittem vissza nagyapámnak, és akkor történt valami, az öreg akkor ismerte el először, hogy na, valamit tud azért ez a gyerek. Sajnos csak két évig örülhetett már a kedvencének, de a rádiójavítás kapocs maradt közöttünk még élt. Ez a javítás pedig igen emlékezetes számomra. Aztán nagyanyámat is tovább szolgálta a készülék még 8 évig, de persze bármikor látogattam meg én teljes jogú használója voltam a készüléknek, amikor ott voltam. Sajnos eljött az az idő is, mikor megárvult az UNDINE, érdekes módon a családban senki nem tartott igényt rá, én pedig azt mondtam, ez nekem kell. Így került hozzám a 90-es évek közepén. Érdekes rá visszaemlékezni, hogy számomra milyen régen volt a készülék javítási élménye, és most is bármikor megnézhetem a cserélt trafót és az egyedi hosszúhullámú tekercset.

Nem cserélném ki őket eredetire semmi kincsért sem. Mert ennek a készüléknek ilyennek kell lennie, a nagyapám UNDINE-je, így lett az én életem része is. Persze azóta, néha mikor ilyen típust látok, nem túl sűrűn, mindig megcsodálom és a nagyapám rögtön eszembe jut. A családi darabon kívül „természetesen" van két másik UNDINE-m is, mert nem tudtam ellenállni egyszer egy gyönyörű hibátlan példánynak. Gyönyörű sötét lakkozása hibátlan, a belső szerkezete is. Aztán még egyszer nem tudtam ellenállni, a sors összehozott egy szintén hibátlan világos nyers faszínű példánnyal is. Gondolkodás nélkül ezt is megvettem gyűjteményem számára. Mindhárom működik.

Hát ez az én UNDINE történetem, melyben gondolom, sokan magára ismernek, csak egy más típussal kapcsolatosan.

Kóger László

RMK Nosztalgia Rádió Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére
Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos
RMK Nosztalgia Rádió Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu
Dokumentumok :: Nosztalgia Rádió Hírújság
2010.5.4