ORION 7226, 1934-1935
Ismét egy izgalmas igen régi Orion rádiókészüléket ismerhetünk meg. Fotóját látva bizonyára mindenki felszisszen, ha egyszer nekem ilyen készülékem lehetne! Jó hír, annyira nem reménytelen a kívánság, időnként azért elérhető egy-egy ilyen rádió, rossz hír, általában hiányos átalakított állapotban, vagy egy üres készülékházhoz lehet csak hozzájutni. Nagyobb testvérét, a nagyon hasonló készülékházba épített 7037-et, már lapunk 2004. áprilisi számában megismerhettük.

A „Kápolna" Orionok nekünk gyűjtőknek külön kategóriát jelentenek, nézzük át röviden mely típusok tartoznak ide. 7221,7224, 7226, 7037, 7038,7056, 7057, 7065,7066.

A 3+1-es váltóáramú 7037-es, 3 csöves egyenáramú változata a 7038-as, azonos külsővel. A kisebb, 2+1-es modellnek számító készülékek közül, a régebbi a 7221-es, csak középhullámra készült, ennek újabb továbbfejlesztett változata a 7226-os. A 7224-es, a 722l-es hosszúhulláma is kiépített változata. Mind a három készülék, mindenféle feszültségre átkapcsolható, univerzális kivitelű. A készülékház ennél a három modellnél külsőre azonos, a 7037-38-tól az előlap kialakításában tér el. Ide tartozik még a nagy 6+1-es igen ritka 7066-os luxuskészülék, illetve még az egyszerűbb, teljesen ismeretlen váltóáramú 7065-ös, és az egyenáramú 7056, 7057-es modell.

Az Orion gyár már a kezdetek óta hangsúlyt fektetett az egyenáramú és az univerzális készülékek gyártására, annyira, hogy a 2+1 -es „kápolnáknak" csak váltóáramú kivitele nincs is. Most a 7226-os modellt ismerhetjük meg, 1934-35-ös modellnek számít.

Orion-7226-schema.pdf

A „kápolna" Orionokról a korabeli irodalmakban találhatunk bőséges reklámanyagot, de a 7226-osról konkrétan nem sokat. Inkább az árjegyzékek ismertetik fő előnyével, mint bármilyen feszültségre kapcsolható, a mindenféle hálózatoktól nem függő készüléket. 1934-35-ben a 7226-os formája már idejét múltnak tűnhetett, talán ezért nem reklámozták intenzívebben. Ára az 1935. évi februári 47-es számú Barta árjegyzék szerint készpénz esetén 135 Pengő, míg 1 2 havi részletre már 1 65 Pengő volt. Ennél azért voltak olcsóbb 2+1 -esei az Orionnak nem is egy, a váltóáramú kivitelek közül, tehát nem a legolcsóbb modell volt.

Íves formája rögtön rabul ejt gyűjtőt, laikust egyaránt, az íves rész alig 3-4 mm vastag rétegelt lemez, szép sötét diófurnér borítással. Alul díszléc fut körbe, némi profillal. A készülék fő jellegzetessége az elől végig futó erőteljes íves rész, belső felén lépcsőzetes profilírozással. A kissé beljebbre került sima előlap is rétegelt lemez, szintén diófurnér borítással. Itt van a másik jellegzetesség, a nyolc részletből álló nagy hangszórónyílás, úgy néz ki, mint valami teknősbékapáncél. A ház fenékrésze zárt, vastag erős alaplapként szolgál. Lábként négy feketére festett 53x38x7 mm-es fatalp szolgál.

Elől mindössze két kezelőszerv van, baloldali visszacsatolás és hálózati kapcsoló, jobboldali a hangolás. A gombok a sokszögletű Orion „gyémánt" gombok. A skálanyílást a szélesebbik fajta Orion bakelit ablak takarja. Az ablak a bemutatott példánynál nyitott, vagyis nincs celluloid lappal takarva. Sok készüléknél van celluloid ablak egy fekete függőleges vonallal. Van ahol nincs, mint jelenesetben, nem tudni, hogy csak elveszett, vagy így gyári.


A hangszóró nyílásokba vékony drapp-világosbarna selyemszövet került. Lehetséges, hogy az apró cikk-cakk mintás selyemmel is gyártották, de szerintem ezzel a régebbi 7221 -esek jöttek ki. Ez egy üres készülékháznál lehet kérdéses, eltérő hangszórótípussal gyártották a 7221-et és a 7226-ot, így a hangszóró rögzítése adhat erre támpontot.

A legérdekesebb az előlap alján található gyönyörű nagyméretű Orion rézembléma. Ilyet másik Orion készüléken nem láthatunk, csak a három 2+1-es univerzális „kiskápolnán". Ez erdekes, főleg ha megtudjuk, mert sokan nem tudják, hogy ez az embléma egy lyukat és feliratokat takar.

Tehát az embléma azért ekkora, hogy takarja el mindazt, ami alatta van. Valami keveredés lehetett a gyártás kezdetekor, mert az előlapra fúrtak egy kezelőszervnek lyukat és körbegravírozták 0-200-2000 számokkal. Tehát ide egy hullámváltó gombját tervezték, aztán mégsem került ide semmi, így egy emblémával takarták el azt.. Mindenképpen érdekes, hogy mind a három univerzális készüléknél ez így van.

A 7226-nál a hátlap bakelitből van, a sok kis apró függőleges lyukakkal, van rajta Telefunken licenc embléma is. Illetve plussz olyan lyukak, mintha más típushoz is gyártották volna. A hátlap egyszerű kis rézfülekkel van a helyére rögzítve. A készülékház hátulján kétoldalt egyéb lyukak is találhatók, melyek a 7037-38-as alumínium hátlapjának rögzítési módjához készültek. Érdekes, hogy ez is kialakításra került, nem lehet, hogy le nem gyártott 7037-38-as készülékházak kerültek átalakításra a 7221 -24-26-os típusokhoz? Ezt a gyanúmat támaszthatja alá még az is, hogy alul a négy sarokba a 7037-38 shasszijának rögzítéséhez megfelelő lyukakat találunk használaton kívül. Míg a 7221 -24 részére is és a 7226-os részére is máshová fúrták a lyukakat a shasszi rögzítése céljából. Tehát ez alapján is meg lehet állapítani, hogy egy készülékház melyik típushoz tartozik.


Hátul mindegyik típusnál van egy nagy nyílás a hangszóró-selyemmel azonos selyemmel burkolva belülről. Felül pedig két kisebb nyílás mely a készülék kézbevételét segíti, mintha egy fülbe nyúlnánk bele az ujjainkkal. A shasszi szokatlanul kicsi méretű, nem is tölti be a készülékház egész alját, és csak 28 mm magas. Hátra egymás mellé került a három cső, az audioncső alumínium árnyékoló búra alá. Melléjük a hatalmas, álló feszültségejtő előtét­ellenállás, mellé pedig a megszakító villák szerelvénye. Mögöttük két fojtótrafót találunk, a kisebbik előtt pedig az álló helyzetű szép nagy rezgőköri tekercset. Elől pedig a két bakelitforgót a tartó szerelvényeikkel. Az átvilágított skálatárcsa a forgó tengelyére került, melyet skálahúrral hajt a forgatótengely. A visszacsatoló forgó forgórésze kapcsolja a hálózati kapcsolót.

A shasszi szürke színűre van galvanizálva. Hátul az antenna és PU bementeknél bakelit lapocskák vannak a shasszira szegecselve biztonsági okokból. A cső helyek a kis fekete fehér számozással vannak ellátva. Gyári szám hátul a bal alsó sarokba került.

Alul már zsúfoltabb a szerelés, színes „Orion" pamuthuzalozás, SÁTOR kondenzátorok cm értékekkel, és szintén SÁTOR ellenállásokkal. Az alkatrészek „Orion" forrfülekkel ellátott bakelit lapokra kerültek, illetve a csőfoglalatok lábaihoz vannak forrasztva. A két anódszűrő elkó hasáb alakú papírházas, egyformák, fém bilincs rögzíti őket a shasszihoz. A csőfoglalatok és szerelőlapok domború zártfejű nikkelezett csőszegecsekkel vannak rögzítve, illetve hátul a hüvely sávok is. A csavarok a tipikus „Orion" nagyobb laposabb trapézfejű csavarok rézből nikkelezve. Az anyák is „Orion" anyák nagyobb átmérő nikkelezett rézből. Az alátétek rugós alátétek vastagabb anyagból, ez is „Orion" kivitel. Aki már több Orion rádiót restaurált már a 30-as 40-es évekből, tudja, miről beszélek, az Orion csavarok, anyák, alátétek jól felismerhetők, úgy mint a többi gyár kötőelemei.

A hangszóró lengőnyelves fémkosaras, 200 mm átmérőjű, patkómágneses, ezüstszínűre van festve, külön szerelőlapra van rögzítve. A szerelőlap rétegelt lemez, csavarokkal van a házba belül beszerelve. Mivel kisebb, mint a hangszórónyílásnak felülete, ezért alája a selymet belülről még egy kb. 10 cm széles fekete papírkartonnal borították.

A kapcsolási rajz jól áttekinthető, a rádiórész egyszerű, a tápellátás az univerzális kivitel miatt nem trafós, nem szokványos, de ez a rész is teljesen egyszerű.

Eredetileg a 7226-os kapcsolási rajza nem jelent meg semmilyen korabeli szakmai anyagban tudomásom szerint, nyilván az Orion szakszerviz részére volt csak biztosítva. Én eddig semmilyen eredetinek tűnő 7226-os rajzot még nem láttam. Viszont volt egy export-készülék Tungsram 7200 jelzéssel, melyet az Orion a külföld részére gyártott.

Ennek a típusnak a rajza kísértetiesen hasonlít a 7226-os hazai készülék kapcsolására. Ezt a rajzot a korabeli csehszlovák kapcsolási könyvekből ismerjük. Leközlöm ezt a rajzot is, illetve egy átrajzolt rajzot mely a 7226-osnak felel meg.

A Tungsram 7200 rajza egy feszültség-áram táblázattal is ki van egészítve, mely megközelítően a 7226-hoz is használható. Fő eltérés az előfeszültségejtő ellenállás, a 7226-nál ez kb. 120 ohm-mai több, illetve itt a V 2018 egyenirányító egyutas.

Érdekes a hullámsáv kérdése, az árjegyzékek mindenhol kivétel nélkül két hullámsávosnak ismertetik a 7226-ost. Míg több példánynál is azt tapasztaltam a valóságban, hogy csak középhullámra volt kialakítva. A rezgőköri tekercs ugyan két hullámsávra volt legyártva, de a hosszúhullámú tekercsrész a tekercsen kötőhuzallal fixen rövidre van zárva. Ezt két példánynál is fixen, azonos módon, eredeti állapotban találtam. Viszont a shasszin hátul van egy bakelit lapocska 10 mm-es lyukkal funkció nélkül. Ez a lyuk a hátlapon is megtalálható. Elképzelhető, hogy ide egy egyszerű tumbler kapcsolót terveztek, mely a rövidre zárt tekercsrészt kapcsolhatná ki-be. (A shasszin belül lenne helye a kapcsolónak.) Igy egyből két hullámsávos lenne a készülék. Tehát lehet, hogy tényleg kétsávosra tervezték a 7226-ost, aztán mégis csak középhullámra gyártották le őket? Pedig ebben az időben a Budapest II. 834,5 méteren, vagyis a hosszúhullámú tartományban kezdett adni a 20 kW-os régi nagyadóval. Felmerülhet az is, hogy az embléma alatti feliratozás adná a két hullámsávos verziót, de ebben az esetben kizáró ok, hogy belül nincs kapcsolónak helye a shasszin. Tehát ez felettébb érdekes.

Az audion és a végerősítő is pentóda, ez korszerűnek számít, ellenállás csatolással kapcsolódnak egymáshoz. A készülék a rajzon hullámcsapdával is el van látva, de ez nem a shasszira van építve, jelen esetben a bakelit hátlapon van egy hullámcsapda, de ez nagy valószínűséggel nem eredeti. A testelés és a PU test pontja 0,1 mikroF kondenzátoron át van a shasszi földpontjához kötve, biztonsági okokból.

A hálózati feszültség beállítása a lehető legegyszerűbb, a feszültségejtő ellenállás kivezetéseire vezethetjük a különböző feszültségeket, illetve ugyanezekről a kivezetésekről vehetjük le az anódfeszültséget, csövek HP1018 audion pentóda, PV 4018 végerősítő pentóda, V 2018 egyenirányító. Ez a csősorozat az univerzális illetve egyenáramú gépekhez készült. A csövek számozása adja a fűtés adatait, az első két szám a feszültséget, az utolsó kettő az áramot. Tehát 1 80 mA soros fűtésű csövekről van szó. Tehát a három cső összesen 70 V fűtőfeszültséget igényel. A csövekkel van párhuzamosan egy skálaizzó is, 35 V, 0,05 A-es sorba egy 700 ohm ellenállással, ez szintén 70 V 50 mA fogyasztást jelent. Az ossz áramfogyasztás a fűtőkörben tehát kb. 230 mA.

A készülék restaurálása egyszerre könnyű is, meg nehéz is. Sajnos nagyon ritka eset, ha egy ilyen készülék eredeti állapotában maradt az utókorra. Szinte kivétel nélkül modernizálták, átalakították őket váltóáramúra. Nagyon hamar korszerűtlenné váltak talán csövekhez sem lehetett hozzájutni. A hosszú gyűjtői munka eredményeképp mindössze egy példány került a kezembe, mely még ha rozsdás állapotban is, de eredeti állapotban került hozzám. Ennek az alsó szerelését be is mutatom a restaurált példánnyal együtt.

Ez alapján került restaurálásra a bemutatott példány. Az eredeti a 17705-ös, a restaurált a 1 8872-es. Ez is teljesen át volt alakítva, egy éktelen nagy hálózati trafóval, szinte csak a forgókondenzátor szerelvény volt eredeti. Jót akart a „mester" mert az eredeti bakelit forgó helyett Y forgót tett bele. Az egyenirányító foglalatát meghagyta, a másik kettőt kosárfoglalatúra cserélte. Egy 2+1 -es váltóáramú készülék lett felépítve E sorozatú piros csövekkel. Az eredeti rezgőköri tekercs maradt. Az eredeti szerelés ismeretében elég siralmas volt az egész. Egyedül a készülékház volt szép állapotban, bár nagyon koszos volt. Nem volt meg az eredeti hangszóró sem.

Először a dobozt hoztam rendbe, alapos tisztítás, vékony selakk réteggel fényezés. Szerencsére semmi plussz lyuk, semmi furnérhiba nem volt.

Az eredeti Orion embléma is megvolt, de igencsak megviselte az idő, valamit kezdeni kellett vele. A probléma az, hogy maratott eljárással készült, tehát a kicsit kiemelkedő részek vannak feketével festve, a feliratok és az ábrák. Ha megcsiszoljuk, pont ezeket csiszoljuk le. Azt a megoldást választottam, hogy az egészet lefújtam fekete festékkel vékonyan. Száradás után óvatosan finom csiszolópapírral elkezdtem lecsiszolni a festéket, és előbújtak a feliratok, ábrák kontúrjai. Nagyon szép lett, de igaz kicsit eltér az embléma eredeti festésétől. Persze ha erre nem hívjuk fel a figyelmet, ez senkinek nem szúr szemet.

A shasszi szinte teljesen le lett bontva, csak az maradt, ami eredeti volt. Gyakorlatilag magam elé tettem az eredeti példányt és az alapján dolgoztam. Visszakerült az eredeti típusú hangoló forgó, az egyik fojtótrafó, a hiányzó előfeszültség ejtő ellenállás. Ezt az ellenállást újra kellett tekercselni ellenálláshuzallal. Újrakészült az árnyékoló búra, igaz ez egy kicsit eltér az eredetitől. Újra gyártottam a hálózati feszültség megszakító szerelvényét is. A két ó csapos csőfoglalatot is újra kellett gyártani, nem volt ilyen eredeti foglalatom. Célszerszámot kellett készíteni a csőlábhüvelyek gyártásához. Két bakelit szerelvényt is kellett készítenem, igaz a forrfülek csak hasonlítanak az eredetihez. A speciális „Orion" forrfülek elkészítéséhez is kellene még készíteni célszerszámot majd. A két anódszűrő elkó dobozát is újra készítettem, a rögzítő kengyelével együtt. Sátor ellenállásokat tudtam pótolni, viszont a Sátor kondenzátorokkal bajban voltam, kinyomtattam a feliratokat sárga papírlapokra. Ezek kerültek az új kondenzátorokra, a végeken szuroklezárást is kaptak, és a végén lekentem selakkal őket. A huzalozást is újra kellett pótolni. Az előfeszültségejtő ellenállás bilincsei is újak, Végeredményként kb. 95 %-ban sikerült reprodukálni a szerkezetet. A fotókon látható az újraépített shasszi. Tulajdonképpen egyszerűbben is megvalósítható lett volna a felújítás, de akkor messze nem tűnne eredetinek az egész. A lényeg a részletekben rejlik, ha a részleteket is kidolgozzuk és időt szánunk rá, akkor érünk el szép eredményt. Ez persze felfogás kérdése is, mondhatnánk azt is, hogy ha valami nem eredeti, akkor felesleges erőlködni, tegyünk be egy nem eredeti alkatrészt. Szerintem jobb megoldás, ha valami nincs, akkor azt próbáljuk meg az eredetivel azonos módon elkészíteni és azt beépíteni. Lassúnkra példát.

Például a két anódszűrő elkó ha nincs eredeti (ritka eset), berakhatunk két sima elkót. Én inkább elkészítettem az eredetivel azonos méretű, színű papírházakat, elkészítettem még a feliratozást is, és beleraktam a két új elkót. Igy szükség lett, és készült az eredetivel azonos rögzítő bilincs is. Szerintem ez így sokkal jobb, igaz sokkal több idő is. Például a cső árnyékoló búra régi aerosol alumínium házból esztergapadon mélynyomással elkészítve kb. 4órát vett igénybe. Rájöttem, hogy a színek fontosak. Ha egy alkatrészt újra gyártunk és sikerül az eredetivel azonos színt reprodukálni, sokkal kevésbé tűnik fel az eltérés. Gondot jelent az alapanyagok kérdése is. jelen esetben is szükség volt papírbakelit lemezekre két-háromféle vastagságban is, illetve rézlemezekre is.

Visszatérve a 7226 restaurálásához, találkoztam csupasz shasszival is, üres készülékházzal is. A fentiek alapján állíthatom, hogy akár egy üres, vagy átalakításból lebontott shasszi is szépen újraépíthető. Innen már csak egy lépés, hogy a szinte legegyszerűbbnek számító kisméretű shasszi is újra gyártható ha csak egy üres készülékház kerül a kezünkbe. Ezt a készüléket egy barátom kérésére újítottam fel, a terv az volt, hogy a lehető legeredetibb kivitelben, bebizonyítandó, (magamnak is) hogy időt nem sajnálva minőségi munkával a „semmiből" is lehet szép eredményt elérni.

Természetesen egy ilyen készüléknél megéri a fáradságot, mert egy 7226-ost bármilyen állapotból megéri felújítani, illetve más ritka készülékeknél is ezt az irányt érdemes követni. Egy igényesen felújított készüléknél a szakértő szem mindenképpen meglátja az elvégzett munka minőségét, és az igényes munka mindenképpen értéknövelő tényező.

Kóger László





RMK Nosztalgia Rádió Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére
Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos
RMK Nosztalgia Rádió Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu

Dokumentumok :: Nosztalgia Rádió Hírújság
2014.1.19