|
|
Philips 82VR-82K 1939-40
Érdekes és különleges Philips készülékekről van szó a Philips gyár 1940. évi csúcsmodelljéről, legalábbis itt nálunk Magyarországon. A tavalyi év elején olvashattunk az előző évi Philips csúcsmodellről, illetve a nyomógombos készülékek rendszeréről, ezt esetleg most érdemes feleleveníteni, ugyanis a 82VR is nyomógombos rendszerű. Az 1940-es évjárat külsőre jelentős változást hozott a Philipsnél, modern hasábforma, mindennemű díszítés nélkül, a díszítés mintha luxusnak számított volna, ezért jóformán csak a 82VR-nél láthatunk ilyesmit. Míg az előző 39-es évjárat még bonyolult faipari munkának számított és az még a 30-as évek stílusát tükrözte. A 82VR abban is érdekes, nem hazai konstrukció, eredetije 855X Interlude típusnéven futott külföldön, de volt egyszerűbb kivitele 735A Serenede néven is. Volt egy nagyobb típus is 895X Soneta néven, ezek mind nyomógombosak voltak. Tehát a 82VR külsőre sem magyar tervezés, egyszerű forma, bordós mahagónis fényezéssel, elől világos nyers színű a díszkeret, a díszítést a vörösréz csíkozás adja a hangszóró vászna előtt. A vászon durvaszövésű, világos anyag. A zeneszekrénynél is ugyanez a vászon, a díszítések is, hasonlóak. Jellegzetes a bakelitkeret a skála és a gombok körül, egy egységbe foglalja azt a részt, amellyel az embernek foglalkozni kell, amit kezelni kell, nézni kell. Ezzel a kezelést is leegyszerűsítették, mindössze két fő forgatógombot és 9 nyomógombot találunk. Bal oldali a hangerő + bekapcsoló, jobboldali állomáskereső, balról 6 nyomógomb KH-HH programozására szolgál, jobbról 3 nyomógomb pedig HH-KH-RH sávváltó-gomb. A bakelitkeret alatt kicsit eldugva találunk még két élgombot, baloldali a hangszínszabályzó, jobboldali sávszélesség kapcsoló. Ergonómiailag ezt így nagyon jól sikerült elrendezni. A kezelés egyszerű, a megfelelő programgomb lenyomásával azonnal a beprogramozott állomás megszólal, nem kell várni míg a motor odahangol. A színes skálát hátulról egy erősebb (6,3 V 3 W) skálaizzó világítja meg. A skálamutató is ennek fényét használja fel, mely speciális íves üvegből készült, összegyűjti az izzó fényét és egy fénycsíkot vetít hátulról a skálára. Érdekes és kicsit hasonló megoldás a Standardokéhoz. A hátlapot levéve szép szerkezetet láthatunk, feltűnik a hatalmas hangszóró, melynek mérete megmagyarázza a készülékház kicsit magasabb méretét. A szerkezetet tüzetesebben megnézve, a Philipsekben gyakorlott szemnek feltűnik, hogy valami nem stimmel a többi magyar Philipshez képest. Szokatlanul más, szokatlan megoldások, nos, a belső rész is teljesen az anyagyár konstrukciója, még a shasszi színe, galvanizálása, megmunkálása is más. Véleményem szerint a shasszik gyártása nem itt történt, azt behozták külföldről egyéb fő alkatrészekkel, és csak a szerelés történt itt. Ez csak az én véleményem, de ezek a dolgok másnak is feltűntek.
Ez felettébb érdekes, mert az összes hazai 82VR reklámban az aranysávos skálaüveget láthatjuk, míg a fennmaradt példányokon az emblémás skála található. Tehát először kinti skálával készülhetett, aztán a sorozat már itthoni üveggel készült, illetve a mi utángyártott üvegjeink is magyar kivitelűek melyeket börzéinken lehet kapni a 82VR-hez. Visszatérve a shasszihoz, nem túl nagyméretű, így ez zsúfoltságot eredményezett. Egyik felében árnyékoló serlegekben a tekercsek, a másik végén a tápegységrész. A tekercsek légmagosak, hangolásuk a serleg tekercs feletti részének oldalról történik. Ezt csak a gyár tudja elvégezni, utóhangolásuk nem lehetséges.
A nagyfrekvenciás rész a shasszin alul is zsúfolt, a nyomógombok körtárcsás hullámváltót működtetnek. Érdekes módon két csőfoglalat a shasszi fölé felülre került (EF8, ECH3). Az ECH3 egy jó nagy árnyékoló burkolatot is kapott. Feltűnik alul a sok rögzített teljesen fekete szurokba öntött kondenzátor is, ezek is mind import Philips kondenzátorok. Alulra került a kimenőtrafó is és a programozó mechanikához tartozó lényeg, a hármas tolókondenzátor. Aki ilyet még nem látott az elcsodálkozhat, igen kisméretű precíz alkatrész. Egy fémkalodába van fogva a három kondenzátorrész, az álló és mozgó rész is vékony koncentrikus rézhengerekből áll, melyek egymásba csúsznak igen kicsi légréssel. Igen pontos gyártást igényel, van egy nagy előnye, a megfeszített lemezek igen szilárdak, így elektromosan igen stabil állítható kondenzátort nyerünk. A magyar ipar ilyen tolókondenzátort nem gyártott, így ez a teljes mechanikával együtt, a kondenzátorok is, import az anyagyártól. Az ellenállások sötétbarna illetve egy-két szürke Remix típusok, tehát ezek hazaiak. A huzalozás színes gumiszigetelésű, mint a többi Philipsnél.
Az első kettő szám a típusszámot viseli, tehát valószínű, hogy a 420-as sorszámú példányt jelenti. A 40-es évjárat többi tagjánál is hasonló a helyzet a 32V-nél 32, 42V-nél 42, 62VR-nél 62-vel kezdődik a gyári szám. Megfigyelve az általam látott 82VR készülékeket, shasszikat, volt amelyikről elveszett vagy levették a táblát, viszont volt olyan készülék, melyen egyértelműen nem is volt tábla. Itt viszont volt egy szám a készülékházban a fedélbe belül felírva ceruzával jó nagy „ákombákom" számokkal egy esetben 176.
Mivel a 82VR speciális felépítésű bonyolult készülék, javítása is speciális volt, bizonyára az átlag szakember elvérzett a javítása során. Tehát ennek köszönhető a több roncs és a shasszi is, amikkel találkoztam, melyeket nem tudtak megjavítani. Kényes pont a mechanika, találkoztam törött fémalkatrésszel, kopással is. Szerencsére a képeken egy csodálatosan szép állapotú példányt tudok bemutatni, melyen a legnagyobb probléma az elkók cseréje volt. Ezen kívül egy átalakítást kellett visszaalakítani, a sávszélesség kapcsolót kiiktatták és a gramofon elkót kötötték a jobb oldali élgombhoz. Ezt én visszaalakítottam. Szerencsére a nagyfrekvenciás rész rendben volt, így a felújítás után a készülék nagyon jól működik. A készülék a májusi börzén látható lesz.
Dokumentumok :: Nosztalgia Rádió Hírújság, Dokumentumok :: Restaurálás
2010.4.6
|
