Az UNDINE EAW 7695 E típusú rádiókészülék

Az én Undiném, Nosztalgia Rádió Hírújság, 2010/71.
Magyarországon 1957. január 7-én indult meg a kísérleti FM műsorsugárzás a 88-104 MHz közötti műsorszóró sávban. Annak ellenére, hogy a kezdeti késést behozva már piacon volt az FM vételre képes ORION AR 602 és AR 702, az 56-os forradalom visszavetette a tömeges gyártás lehetőségeit, így a kereskedelemben hiány keletkezett URH sávos rádiókban.

A hiány enyhítésére az illetékesek az NDK import engedélyezésében találták meg a megoldást. Az FM adások vételére alkalmas készülékek választékának növelésére, egy nagyszuper kategóriájú vevő a Beethoven II, továbbá két középszuper rádiókészülék, a Hável és az Undine jelent meg a kiskereskedelemben. A kor igényes rádióhallgatói között az Undine lett az a kedvelt típus, ami a közvélemény szerint kiemelkedő hangminőséget nyújtott. A Rádiótechnikában 1957 és 60 között több cikk is említi a készüléket összehasonlítva a magyar termékekkel, ugyanakkor átfogó ismertetésére nem került sor annak ellenére, hogy indult egy cikksorozat, amiben az NDK-s készülékekkel foglalkoztak.

UndineKap.jpg

A nagyméretű sötétbarna színezésű fényezett és sárgaréz díszlécekkel ellátott fakávába épített készülék még ma is tekintélyt sugárzó megjelenésű, a felhasznált hangszórók elég időtállóak ahhoz, hogy ma is jól szóljanak. A bakelit kosaras 22 cm méretű elektrodinamikus nagy hangszóró kis tölcsérszerű pótkónusszal rendelkezik, ezért szélessávúnak tekinthető. A hangzásképet javítja az előlapon lévő szögletes kondenzátor hangszóró, mely szintén igen robosztus és időtálló felépítésű. A doboz két oldalán két szintén bakelit házas permanens dinamikus magas­sugárzót találunk, ferdén előrefordított helyzetben. Ezek a hangszórók egyes régebbi változatoknál elektrodinamikusak voltak. A felsorolt hangszórókkal a készülék igen kellemes tömör hangzást produkál nagyintenzitású puha mélyhangokkal és jól lokalizálható magasakkal. A vizsgált készülékeknél a tisztogatáson kívül nem kellett beavatkozni az akusztikai elemekbe.

A cikk megírásához három régi készülék vizsgálatából és felújításából nyertem a tapasztalatokat. A három készülék a kondenzátorokon talált gyártási dátumok szerint 1955 szeptember-októberében készülhetett. Érdekesség, hogy ezek 1957 első negyedévében kerültek Magyarországon kereskedelmi forgalomba, tehát vagy az alkatrészeket, vagy a készülékeket valahol hosszabb ideig raktározták. A gyári számot egy ragasztós papírbélyegre pecsételték rá és a sasszira ragasztották. A háromból csak egy maradt meg, ez a készülék a 43617-es gyári számot viseli. A fakávában négy gumiágyazású csavar rögzíti a nagy szerelővázat, ami az alkatrészek többségét hordozza. A tápegység a trafó köré épített lemezeken tartalmazza az egyenirányító csövet és a puffer elkókat. Első bekapcsolásra egyik készülék sem szólalt meg, sőt kisebb füstjelek is tapasztalhatók voltak. Átvizsgálás után cserére került az összes bitumen szigetelésű papírkondenzátor. Szerencsére a nagyfrekvenciás körök hűtésére stiroflex kondenzátorokat használtak, így azokhoz nem kellett hozzányúlni. A papírkondenzátorok állapota külön történet. Kiszerelve digitális műszerrel mérve jónak tűntek, de a bitumen kifolyása mégis aggodalomra adott okot. Nagyfeszültségű szigetelésvizsgálóval mérve kiderült, hogy az átvezetési ellenállás minden kondenzátornál 100 kohm alatti! Csatolókondenzátornál ez katasztrofális érték, ez magyarázza az EL 84-eknél a 150 ohmos katódellenállás erős pörkölődését a tápegység túlterhelődését és a hang erős torzítását. A kondenzátorok cseréje és a megbarnult ellenállások cseréje után a hangrész már szabályszerűen működött, az anódfeszültség is elérte a rajz szerinti értéket. A készülék továbbra sem szólt. Ezután következett a nyomógombos hullámváltó javítása. A szerkezet a VT készülékekből ismert lapos, rugós oldalérintkezős rendszer, csak ez teljesen zárt, szétszedése csak kiszerelt állapotban lehetséges. Ehhez több mint húsz vezeték leforrasztása szükséges alul és felül. A munka megkezdése előtt több fénykép készítése ajánlatos! Szétszedés után váltak láthatóvá a csúszkák. A középhullám és az URH gombhoz tartozó csúszkákról letörött az akasztó horog, ezért ezek nem mozogtak. Az URH csúszkánál az érintkező rugó beleolvadt a műanyag lapba az anódfeszültségeket kapcsoló érintkezőknél. Kitisztítással a rugók javíthatók voltak, a horog elvesztését, egy meggörbített szögnek a műanyagba olvasztásával sikerült orvosolni.

Összerakás után már voltak életjelek, erős AM adók már jelentkeztek. Az érzékenység fokozásához megpróbáltam behangolni a készüléket. Az első kísérlet nem sikerült. A KF-ek hidegen mérve nem mutattak éles rezonanciát a 472 kHz környezetében. A rezgőköri kondenzátorok a serlegen kívül vannak forrfüleken, ezek ellenőrzése gyorsan ment, jók voltak. Ezután következett a tekercsek kiszerelése, ami elég könnyű, mert a serlegeket csavarok erősítik az alvázhoz. Az AM és az FM kf-ek külön serlegekben helyezkednek el. Az AM körökben egymás felett van a két rezgőkör kamrás tekercstesteken kétszeres selyemszigetelésű litzéből tekerve. A tekercsek valami miatt teljesen átnedvesedtek, és az impregnálatlan tekercs önindukciója leromlott. Alapos, több napos szárítás után a tekercsek hidegen behangolhatóvá váltak. A hangoláshoz hatszögű műanyag (bakelit) hangolókulcsot kell használni. Az előírás szerinti hangolási procedúra után a készülék teljesítette a specifikációban írtakat.


Szerencsére az FM rész a skálahúrozás felrakása után működőképesnek mutatkozott. Itt nem kellett a sávszűrőket kiszárítani, mert az egyrétegű tekercsek nem tudtak annyira átnedvesedni. Kisebb beállítások után az FM rész szabályszerűen teljesített. Érdekes tapasztalat, hogy ezeket a régi készülékeket és a tulajdonomban lévő más hasonló korúakat, nem hangolták át az 1960 februárjában üzembe helyezett OIRT sávú FM adókra, így napjainkban eredeti állapotukban vehetik a kereskedelmi adásokat.

A vevőt hallgatva az AM sávokon jó érzékenységet kedvező zajviszonyokat és kellemes hangzást tapasztalhatunk. Az URH sávon a Juventustól a Slágerig vehetünk adókat a beépített antennával, a mai készülékek többségét megszégyenítő hangminőségben.

A továbbiakban a 1956-57-es Kádár könyv nyomán ismertetem a műszaki adatokat

Váltakozó áramú, 5+2 csöves, AM-re 6, FM-re 9 hangoltkörös, szuper heterodin rendszerű vevőkészülék. Külön AM és külön FM hangolással beépített dipólantennával, nyomógombos hullámváltóval, külön mély-magas hangszínszabályozóval, 1 magashangú kondenzátor, 2 magashangú permanens dinamikus és 1 mélyhangú gerjesztett dinamikus hangszóróval van ellátva.

Csövezés:
ECC 81 - FM előerősítő, oszcillátor, és keverő, (az oszcillátor rácsárama: 12-14 µA)
ECH 81 - AM oszc. és keverő URH I.KF erősítő, (oszc. rácsáram: 250-300 µA)
EF 85 - KF erősítő,
EABC 80 - Demodulátor és HF erősítő
EL 84 - HF végerősítő
EM 11 - hangolásjelző
AZ 11 - egyenirányító

Hullámsávok:
Ultrarövidhullám - 87-100 MHz = 3,45-3 m
Rövidhullám - 5,9-10 MHz = 51-30 m
Középhullám - 517-1650 kHz = 580-182 m
Hosszúhullám - 145-325 kHz = 2060-952 m

Hangolási pontok:
URH-n - 94 MHz,
rövidhullámon - 6,6 és 9,5 MHz,
középhullámon - 600 és 1570 kHz,
hosszúhullámon - 160 kHz.

Érzékenység:
URH-n - 5 µ (26 dB zajszintnél),
Rövidhullámon - 3040 µV,
Közép- és hosszúhullámon - 15-25 µV

AM sávszélesség:
(a tízszeres bemenő feszültséghez tartozó el hangolás)
±4,5 kHz, -3 dB-re vonatkoztatva 3 kHz,
AM szelektivitás 1 MHz-en ± 10 kHz elhangolásnál 1:250,

URH sávszélesség:
± 150 kHz, (névleges)
FM szelektivitás 94 MHz-en ±300 kHz elhangolásnál 1:40.

Hangfrekvenciás érzékenység: 20 mV.
Frekvenciamenet 150-5500 Hz-ig egyenes, 14 dB mély emelés és 12 dB magas emelés lehetséges.
Kimenő teljesítmény 10% torzításnál 2,5 W. Az 5 Ω-os lengőtekercsen mért feszültség 3,5 V.
Búgófeszültség az első elektrolit kondenzátoron 2,2 V, a második elektrolit kondenzátoron 40 mV, a lengőtekercsen
5 mV. A teljes vételi csatorna bugása az antenna kapcsokra adott 100 mV modulálatlan vivőnél -42dB.

Egyéb adatok:
Teljesítményfelvétel: 70 W. Tápfeszültségek 110, 125, 220 V.
Biztosíték: 0,4 A, ill. 0,6 A
Skálavilágítás: 2 db 6,3 V 10,3 A-es szofita.
URH bemenet: 300 Ω szimmetrikus,
Lemezjátszó bemenet: 100 mV.
Külön hangszóró kivezetés: 7000 Ω (a végcső anódja és a 2. Anódszűrő elkó között!!!)
Méret: 610 X 430 X 270 mm.
Súly: 17,5 kg.

A készülék javítása és hangolása:

Ha javítás céljából az URH hangoló egységet ki kell építeni, akkor a következőképpen járjunk el:
Először le kell forrasztani az 1.-6. pontokon levő kötéseket, majd az érintkező lécről a 10-es pontra menő piros vezetéket. Ezután meg kell oldani a skálahúrt tartó dob csavarjait, a dobot lehúzzuk a tengelyről és úgy helyezzük el, hogy a skálahúr ne tekeredjen le és ne gubancolódjon össze. Ezután levehetjük a hangoló dobozt, a fémalvázhoz rögzítő két csavart. Az URH rész így már kihúzható és megfordítható, az árnyékolt vezeték a 11. és 12. Pontról könnyen leforrasztható. A visszaépítés fordított sorrendben hasonlóképpen történik.
Az antennarezgőkör 10 pF-os kompenzáló trimmer kondenzátorát nem szabad elállítani, mert ennek a kondenzátornak az újra való beállításához URH sávú wobbler szükséges. Ha a behangoláshoz URH mérőgenerátor nem áll rendelkezésre, akkor célszerű a vevő oszcillátorát egy 94 MHz közelében dolgozó adóállomásra behangolni.

Az URH középfrekvencia és az aránydetektor behangolása:
A mérőgenerátort modulálatlanul, kis ohmos kimenettel 10,7 MHz-re állítjuk és ezt 200 pF-on át a KF erősítő cső vagy keverőcső rácsára kapcsoljuk. Indikáló műszerként legalább 20 kΩ/V-os műszert használunk és ezzel 15 V-os méréshatáron a demodulátor 4 µF-os kondenzátorára lépünk. Maximális műszerkitérésre behangoljuk az EF 85-ös anódkőri, valamint az előtte levő URH sávszűrő mindkét rezgőkörét. Ezután az aránydetektor diódáira kapcsolt rezgőköröket hangoljuk be a következőképpen:

2 db 200 kΩ-os ellenállást sorba kapcsolunk és ezt a láncot a 4 µF-os kondenzátorra kötjük. Középen 0 állású µA-mérőt kapcsolunk a két sorba kapcsolt ellenállás középpontjára és a vevőkészülék» 1 «hullámváltó 1-es érintkezője közé. Az aránydetektor diódáira kapcsolt rezgőkör behangolása helyes, ha a 4 µF-os kondenzátoron 5 V feszültséget mérünk és ugyanakkor a µA mérő 0 állásban marad. Majd a mérőoszcillátort jobbra és balra ±100 kHz-el elhangolva a µA mérő jobb- és balirányú kitérése között nem lehet nagyobb a különbség 10%-nál.

Az URH keverő doboz behangolása:
Modulálatlan mérőgenerátort 94 MHz-re állítunk, majd ezt megfelelő illesztő taggal a 300 ohmos dipól bemenetre kapcsoljuk. Behangoljuk a 4 µF-os kondenzátoron levő műszer maximális kitérésére
1. a bemenő antennakör L1 és L2 tekercseit,
2. a kimenő sávszűrő L6 és L8 tekercseit.
3. az ECC 81-es cső első részének anódkőrében levő L3 rezgőkört.

Az oszcillátor már beállított kompenzáló trimmerét nem szabad elállítani!
Végül az oszcillátor kondenzátorát ellenőrizzük, hogy a 87-100 MHz-es sávot veszi-e a készülék.

Az AM-rész behangolása:
A behangolás 473-kHz-re beállított, 400 Hz-el 30%-ig modulált generátorral, a szokásos módon történik. Az oszcillátor leállítása után először az EF 85 vezérlőrácsára 300 pF-en keresztül csatlakozunk, és a demodulátor kört és az anódkört maximumra hangoljuk, majd az ECH 81 vezérlőrácsára csatlakozva maximumra állítjuk az anódkört és az EF 85 rácskörét. Az érzékenység mérés 50 mW-os határértékéhez a kimenő trafó szekunder tekercsén 0,5 V-ot kell mérnünk.



RMK Nosztalgia Rádió Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére
Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos
RMK Nosztalgia Rádió Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu

Dokumentumok :: Nosztalgia Rádió Hírújság, Dokumentumok :: Restaurálás
2010.5.4