ORION 244 - TELEFUNKEN 1T64V 1941-42

Lapunk 81-es számában részletesen megismerhettük az Orion gyár 1941-42-es rádióévad programját. A gyár jelentős hangsúlyt helyezett ennél az évjáratnál a kisszuperek gyártására, és lapunkban bővebben olvashattunk a 232-233-243-as kisszuperekről. Most a „legnagyobb" kisszuperről a 244-esről, és a vele csaknem azonos Telefunken 1T64V kisszuperről olvashatunk. Az Orion 244, a 243-as modell mondhatni luxus kivitelének számít, ha ugyan rá lehet mondani egy kisszuperre, hogy az luxuskészülék.

Ez ebben az esetben azt jelenti, hogy a 243-hoz képest a 244-nek szépnek mondható igényesebb fakávája van, és egy két plusz szolgáltatással is el van látva a 243-hoz képest. Formaterve ízléses, letisztult, egységes, ugyanez vonatkozik a Telefunken készülékre is, bár az azért részleteiben teljesen más. Mindkét készüléket bőségesen reklámozták, és azonos áron 300 pengő körül hozták forgalomba. A kis 244-eshez egy kis emlékem fűződik a régmúltból még a 80-as évek elejéről.

Orion244.pdf




Sorkatonai szolgálatomat töltöttem akkor, és napi feladataim közé tartozott, a napi posta intézése, és a katonák egyéb ügyes-bajos dolgainak rendezése a városban. A várost Székesfehérvár jelentette, szerencsére helyben voltam katona a szülővárosomban, talán a helyismeret miatt bízták rám ezt a feladatot, általában a katonák messze voltak lakhelyüktől és ez így volt nálunk is. A többiek, akik dohányoztak gyakran megkértek, hogy töltessem meg gázöngyújtójukat a városban. Igy majdnem mindig félig volt az egyik zsebem gázöngyújtókkal, és gyakran bejártam az egyik útba eső belvárosi kis trafikba. Egy idősebb ősz hajú, ősz szakállú öregúr volt a tulaj, különféle apróságokat, szuvenírt, bizsukat árult és persze töltötte szorgalmasan az öngyújtókat. Az üzlet egy igazi régi belvárosi boltíves épület legaljában volt, a boltívek alatt kicsi ablakkal, és az egyik ilyen boltíves ablak alatt egész nap ott szólt szépen halkan egy kis Orion 244-es rádió. Mindennap, egész nap, amikor csak nyitva volt a kis bolt. Régi készülékekkel már akkor is foglalkoztam, ott láttam először 244-est. Az csak természetes, hogy mindig bejártam az üzletbe, az öregúrral hamar összeismerkedtünk, amikor megtudta a régi rádiós érdeklődésemet, felcsillant a szeme (ez most is előttem van). Letette a kezében lévő dolgát, és büszkén mutatta, hogy milyen jól vesz a készülék rövidhullámon is napközben, és hogy milyen régóta üzemel nála ez a kis Orion hibátlanul és, hogy a mai készülékek már nem érnek semmit az ilyen jó kis régi darabokhoz képest, mert azok bizony még meg voltak csinálva. (A szöveg bizonyára ismerős, már akkor is így volt, de mit szóljunk akkor most!) Egy idő után, (tiszteletből, jó sokára) célzást tettem a rádió megvásárlására, vagy hogy hozok helyette másikat, mert én bizony gyűjtőm a régi készülékeket, ha jól emlékszem tettem rá 1000-1200 Ft-os árajánlatot. Az öregúr viszont nagy becsben tartotta készülékét 1500-2000 Ft alatt nem akarta adni. Sok pénz volt ez akkor, főleg a katona idő alatt, így nem is lett a 244-es az enyém. A katonaévek hamar elmúltak, és később nem sokára az üzlet is bezárt, így nem tudom mi lett a kis 244-es sorsa. Aztán valamikor a 80-as évek végén hozott össze az élet a következő 244-essel, de ez már az enyém lett, azt tudom most bemutatni. A kis 244-es története sokszor elgondolkodtatott azon, hogy bizonya 80-as években, amikor mindenki a modern japán hifi-tornyok és tranzisztoros- IC-s technika bűvöletében élt, még működött itt-ott napi használatban egy-két 40-50 éves régi csöves készülék még a világháborús időkből is.


A Telefunken 1T64V készülékhez nem kapcsolódik ennyire személyes élményem, ennél a rádiónál a gyártás az érdekes. Az 1T64V néhány apróbb eltéréstől eltekintve azonos a 244-el, az Orion gyártotta mindkettőt. Illetve ez áll az összes 1941-42-es Telefunken készülékekre, egyet sem gyártott a Telefunken, ugyanis azokat az Orion gyártotta, illetve egyet, a legnagyobb modellt pedig a Standard. Érdekes kérdés, miért volt erre szükség? Nos a Telefunken mindig is a Siemens érdekeltségek közé tartozott évtizedeken keresztül, ez az érdekeltség 1941-ben megszűnt. A Telefunken függetlenné vált, így a Siemenshez tartozó Kábelgyár telepén, ahol eddig a Telefunken készülékek készültek, leállt a gyártás. Helyettük elkezdődött a Siemens készülékek magyarországi gyártása, forgalomba hozatala. Mivel a Telefunken képviselete így megszűnt, Magyarországon megalakult az önálló Telefunken kft, mely hívatott a Telefunken magyarországi jelenlétét továbbvinni. Persze rádiógyártásra rövid idő alatt nem tudtak berendezkedni, így az 1942-es készülékeiket valószínűleg bérmunkában, az Orion és a Standard gyártotta le. Érdekes, hogy a nyilván nem túl nagy darabszámú, a többi gyárnál szűkebb gyártmánykollekció gyártását, nem vitte tovább a Siemens, más főleg konkurens gyárakkal kellett kiegyezni az új Telefunkennek. Persze ekkor még létezett a gyárak közötti kartell megállapodás, és ez biztosította a Telefunken kvótájáta magyar piacon. Végül is, ha csak a gyártásnál is, de az Orion és Standard használta ki a Tslefunkenre eső részt. így mindenki jól járt, a Telefunken készülékek továbbra is jelen voltak a piacon, az Orion, Standard pedig többet gyárthatott, nagyobb lehetett az üzleti haszon. A németországi Telefunken anyavállalat, talán a vám okokból, vagy a háborús helyzet miatt import készülékeket bizonyára nem akart behozni (ekkor még) inkább a magyarországi gyártatás mellett döntött. A következő évre viszont már megoldották a gyártás kérdését, a szintén német AEG Union magyarországi telephelyén elkezdődhetett a Telefunken rádiók újbóli gyártása.

Visszatérve a kis 1T64V-re, külső megjelenésén azért szépen látható a Telefunken formatervezés, akár a többi 42-es készülékükön. A méret azonos az Orion 244-el, csupán a díszítés más. A 244 egészen sötét színű, a skála körüli keretrész finom vonalú, külön furnérbetéttel. Az lT64-nél ez egyszerű barna keret, a készülékház pedig világos nyers fatzínűre van lakkozva, igaz az elején a furnér mintáit szépen összeválogatva ragasztották fel. így vannak példányok, melyeknél igen szépre sikeredett a furnérozás. Az évjáratra jellemzően egy aranyozott él fut díszítésként az éleknél körbe végig.
A 244-esnél igen ügyesen belülről kicsavarozhatóan oldották meg a skálakeretet a skálaüveg cseréje céljából. Három csavar oldásával előre kibillenthető az egész keret, így a skála üveg cseréje könnyen megvalósítható. Érdekes, hogy erre az Orion a 42-es évjárat rádióinál gondolt, míg a többi gyárnak ez nem volt fontos, így az 1T64V-nél sem került ez kialakításra. A háborús politikai helyzet indokolta, az állomások gyors változása, a hullámelosztás változása igényelhette ezt. Az Orion talán arra gondolt, hogy az újonnan kiadott rádióiba szerelt skálák hamar elévülnek, és esetleg a későbbiek folyamán gyárt hozzá újabb skálákat. Én mindenesetre csak egyféle kivitelű skálával találkoztam a 244-nél, egyszerű vajszínű betűkkel.

A készülékház egyébként elég erős masszív kivitel mindkét készüléknél, az Orionnal külön ügyes asztalos munka a kivehető keret.

A káva stabilitását külön emeli a kétoldali shasszitartó bak. Az Orion belül barnára be van pácolva, a Telefunken nem, az 1T64V kávája talán nem is az Orionnal készült. Ez nyitott kérdés, de vannak erre utaló jelek.

Mindkét készüléknek azonos iker forgatógombjai vannak, melyek azonosak az Orion 243-aséval. Baloldalt hangerő-bekapcsoló, karos gomb három állásban hangszín, jobboldalt állomáskereső, karos gomb sávkapcsoló. A 244-nél a gombok mellé 1-2-3 számokkal is jelezték a karos gombok állását, ezt az 1 T64V-nél elhagyták.


A hátlap mindegyiknél a szokásos Orion hátlap csak az lT64V-nél Telefunken feliratokkal. Azért van más eltérés is, az Orionnal felül két fémfoglalatba kell beilleszteni a hátlapot és négy fémfüllel lehet rögzíteni a helyére. A gramofon bemeneti résznél pedig külön bakelitlapot szegecseltek a hátlapra. A Telefunkennél ez nincs, illetve ott hat fémfüllel kell rögzíteni a hátlapot.

A belső műszaki felépítés azonos az Orion 243-as shasszival, erre most külön nem is térnék ki, a 244-nél és az 1T64V-nél viszont külön mechanikai szerelvényt képez a gramofon bemeneti rész, ez a legfőbb eltérés. Ezt az egységet a készülékház, hátulról nézve a jobb felső sarokba szerelték, nyilván máshol főleg alul nem volt hely. Tartalmazza a gramofon-rádió átkapcsolót, gramofon bemeneti hüvelypárt, és az illesztő trafót, az egész egy „L" alakú fémlemezre van szerelve. Az illesztő trafó leválasztó trafóként funkciónál, mivel a készülék nem leválasztott rendszerű. Ezért a javításnál, üzemeltetésnél fokozottan kell vigyázni a fázis jelen van közvetlenül a shasszin. Hátlap nélkül használni életveszélyes!

A külön gramofon bemeneti egység két fekete szövetszigeteléssel vagy varnis szigeteléssel ellátott árnyékolt kábellel van a shasszihoz bekötve. A kábel a shasszi hátsó részén levő kis forrlécre van bekötve. A forrlécen a kábelek bekötése helyett csak egy átkötés van a 243-nál.

Ezenkívül az elektromos felépítés is teljesen azonos a 243-al, ott olvashatjuk, erre sem térnék ki külön most. Érdekességként viszont most az eredeti Telefunken 1T64V rajzot és alkatrész listát közlöm az 1942-es Telefunken gyártmányismertető füzetből. Érdekes a rajzolásmód, az UCL11 bekötése nem egyértelmű, legalábbis számomra, szokatlan hogy a kondenzátoroknál nem „nF" jelzést, hanem „kpF" (kilopikofarád) jelzést használtak. A 243 mivel egy kicsit egyszerűbb készülék, kevesebb is a kényes pont. Ez ki is mutatkozik, ami a 244-nél és az 1T64V-nél plussz, az általában gondot is szokott okozni, ez a restaurálásnál is kiderült.

Az idők folyamán, a javítások során a szerelők sokszor kiszerelték a külön gramofon bemeneti szerelvényt. Ki-beszerelésnél kényelmetlen ez a külön kábeleken lógó egység, gondolom a szerelő már első alkalommal, megkérdezte a tulajt, hogy szokta-e, vagy van-e szándéka gramofonról is használni a készülékét. Ha nemleges választ kapott, enyhe rábeszélés után, hogy nem kell az ide, rövid úton kidobta az egészet. Majd a forrlécen a kábelek helyét rövidre zárta, így később már nem kellett kínlódni ezzel is. De talán hibaforrást is okozhatott, valószínű, hogy az átkapcsoló egy idő után okozhatott kontakthibát, mely a rádióvételt zavarhatta, vagy az illesztő trafó hibája is előfordulhatott. Én az előbbire gondolok, érdekes módon egy régi rádiószerelő hagyatékából előkerült több ilyen gramofon bemeneti egység, melyek ránézésre épek voltak, a trafók is. Ennél a rádiószerelőnél is nyilván ez történhetett, csak nem dobta el az egységeket, (szerencsére). Az én 244-esem is áldozatul esett, hiányzott belőle ez az egység, a restauráláskor utólag került vissza. 2 db 1 Tó4V-m is van, az egyikből szintén hiányzik. Tehát ez ezeknél a készülékeknél kényes pont. A 244-nél a skálakeret, mint már említettem precíz munka, de ha nedves helyen tárolták a készüléket, könnyen széteshetett.

Elektrolit kondenzátor van 4 db is a shasszin, kicsi a valószínűsége, hogy mind a négy meglenne 70 év után. Az eredeti 32+32 mikroF az enyémből is hiányzott, tudomásom szerint Ducati zöldcímkés való bele eredetileg, a 243-asokban is ez van. A 2 db. 4 mikroF világosbarna papírházas, gyárilag fémbilincs rögzíti a shasszira. Ilyen kivitel a 25 mikroF előfeszültség szűrő is. A nagyobb teljesítményű ellenállások is általában már cserélve vannak. A 2 db. 130 ohm WIRE kivitel, a többi nagy téglavörös Remix.

Érdekes a gyáriszám kérdése. A bemutatott 244-es 252 961 számot kapta, míg a két 1T64V 247 589, 251 627 számmal van ellátva. Tehát az alacsonyabb sorszámok a Telefunkenek. Ez esetleg egy shasszi, plusz káva párosításnál segítséget jelenthet. A darabszám pontosításhoz természetesen gyári számokat kérnék. Mindkét készülék megtekinthető lesz a következő találkozón.

Kóger László





RMK Nosztalgia Rádió Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére
Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos
RMK Nosztalgia Rádió Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu

Dokumentumok :: Nosztalgia Rádió Hírújság, Dokumentumok :: Restaurálás
2012.11.22