Ha azt mondom a rádióval foglalkozó szakembereknek, hogy EMG, kivétel nélkül mindegyik tudja, hogy az Elektronikus Mérőkészülékek Gyáráról van szó. Ha viszont azt, hogy ORION-EMG, a kapcsolat mivoltát már nem biztos, hogy mindegyik szaki fejből tudja. Nos mint sok más esetben, mikor egyik gyárból nőtte ki magát egy másik vállalat, az EMG-nél is ez történt. AZ ORION-ból „nőtte" ki magát. Az Orion kezdett el műszerekkel foglalkozni, tulajdonképpen így volt is az Orionnak egy saját, műszereket is gyártó időszaka. Az Orionban már a háborúra való felkészülés (1939.) időszakától elindul a műszerek fejlesztése (amerikai műszerek, „koppintása".) titokban, majd beindul a gyártás is, és a háború után főleg szovjet, jóvátétel formájában ezres nagyságrendben készülnek az Orion műszerek. A szovjeteknek való szállítások leállítása után az Orion be akarja fejezni a műszergyártását, de egy Amerikából 1948.(!)-ban hazatelepült nagy tudású és igen lelkes szakember, Striker György javaslatára megalakul 1950. nyarán az Elektronikus Mérőkészülékek Gyára. Az új vállalat új telephelyen, új életet kezd, illetve folytatja a régit, hisz a régi gárda gyártja tovább az Orion műszereket, most már ORION-EMG néven. Ez, az akkor használt emblémán is szépen tükröződik, középen az Orion Botlik fej, két oldalt a zászlók helyett az Orion és EMG felirat. A műszerek felöl nézve tehát mondhatni volt egy közös időszak.

Az EMG történetéről egyébként nagyon izgalmas, részletes leírást olvashatunk a Rádiótechnika 1992-es évkönyvében és természetesen az interneten is elérhetők a gyárról szóló írások. A „közös" időszakból származik a 1311 -es hangfrekvenciás csővoltmérő, mely alapmodelljét az Orion fejlesztette ki a 40-es években. Az Orion SP 20901 -es típusszámmal gyártotta 1949. körül, ára 3370 Ft volt akkoriban. Az előd még kicsit másképp nézett ki, de mindenképpen a 1311 -es korábbi változatának tekinthető.

A szokásnak megfelelően, úgy ahogy a többi termékeknél, a műszerek gyártásáról is találunk akkoriban a műszaki kiadványokban reklámokat. Ez később már megszűnik, de az Orion korai műszergyártmányairól nagyon jól tájékozódhatunk a 40-es évek végi Rádiótechnika folyóiratból, illetve a Rádiótechnika 1949-es évkönyvéből is. A Rádiótechnika 1950. augusztusi száma pedig tudósít az Orionból kivált műszergyártó részleg, Elektronikus Mérőkészülékek Gyára Nemzeti Vállalat név alatt, mint új vállalat megalakulásáról. Tehát kb. ettől a dátumtól készülnek az Orion-EMG, EMG műszerek. Ez fontos, kb. innét datálódik a 1311 -es csővoltmérő gyártása is. A gyártás folyamán továbbfejlesztik a készülék kapcsolását a műszaki paraméterek javítása érdekében. A javított kivitel és a régi között a gyártó nem tesz különbséget, ugyanolyan kivitelben, ugyanúgy 1311 típus szám alatt került legyártásra. Az elérhető korabeli műszaki dokumentációk is csak úgy tesznek különbséget, hogy az 50.585 gyári szám alatti példányok a régebbiek, a felettiek a módosított kivitelű példányok. Az újabb kivitelnél beépítésre került egy plusz óAU6-os cső a bemeneti résznél. A régebbi kivitelnél probléma volt a bemeneti osztóval, ezt a részt alakították át teljesen. A kétfokozatú erősítő, diódás egyenirányító, tápegység azonos maradt. Szerencsére mindkét kivitelről részletes leírás jelent meg a Műszaki Egyetem Villamosmérnökök részére 1960-ban kiadott Elektronikus Mérőműszerek című könyvben. Ezen kívül a továbbfejlesztett változatról van leírás a Vécsei István: Elektronikus feszültségmérő kapcsolások című kapcsolásgyűjteményben is, itt a régebbi kivitelről már nem esik szó. Mindkét leírást olvashatjuk lapunkban is, mivel mindegyik esetében ritka kiadványról van szó, illetve innen nagyon jól megismerhetjük a 131 l-es működését, adatait, így arra én már külön nem térek ki. A két leírás és kapcsolás segítséget nyújt annak is, aki már belebonyolódott ilyen műszer javításába, és az eltérések gondot okoztak. Akinek pedig van ilyen kallódó műszere, már nem kell keresgélnie, ha meg akarja javítani. Mert bizony érdemes, ez egy használható műszer! A rádiók felújításánál mindig az utolsó művelet annak behangolása. Ilyenkor a hangszóró kimenetre egy hangfrekvenciás csővoltmérőt kötünk, és azzal indikálunk maximumot, vagy mérünk. Mennyivel elegánsabb, ha régi készülékhez régi korabeli műszereket használunk. Tehát egy ilyen régi 1311-es csővoltmérő, jó szolgálatot tehet minden egyes rádiókészülék behangolásakor. Nekem van is egy a szervizasztal előtti polcon, szeretek régi műszerekkel dolgozni, amikor régi készülékeket javítok.

A bemutatott példány egy teljesen eredeti működő darab. A skálaizzón kívül nem cseréltem benne semmit, és úgy néz ki, hogy előzőleg sem cseréltek benne semmit. Bocsánat, a hálózati zsinór lett még pótolva, a túl töredező eredeti gumiszigetelésű hálózati kábel lett lecserélve, ugyanolyan eredeti, de még jó állapotú gumikábelre, melyre egy süllyesztett villásdugó került. Az eredeti gumikábel egybe volt gyártva a villásdugóval, az a fajta volt, melynél a villásdugón egy Gumiflex felirat található, de ebben az esetben a dugón nem volt a Gumiflex felirat. Ezt azért írtam le, mert főleg az idősebbek biztosan emlékeznek a Gumiflex hálózati kábelekre, és így pontosan le tudtam írni, hogy milyen volt az eredeti hálózati kábel. Érdekesség, hogy az eredeti kábel csak kétvezetékes, tehát nem volt földeléssel ellátva a készülékház, de a villásdugó viszont süllyesztett aljzatba is bedugható volt.

A fémház szürkére van festve, szürke színű zsugorfestékkel. A szín kísértetiesen hasonlít a háborús német híradós haditechnika színére. Nagyon hasonló színük volt a Wermacht katonai rádióknak. Mivel a háború alatt mi is gyártottunk ilyen technikát, az Orion is, lehet, hogy maradt a festékből és elhasználták a műszerekhez, legalábbis ez volt az első asszociációm, de az is lehet, hogy igaz. Az is igaz, hogy az első Orion rádiók shasszija is szürkére volt festve, de az meg már túl régen volt.

A feliratok egy külön vajszínű lapra kerültek, melyen azok mindig angol nyelven olvashatók. Az Orion-EMG embléma középre került, alája a típusszám, és egy fontos adat a gyári szám és a gyártási év. Ez jelen esetben 63 591/1954. Tehát 1954-ben készült, mint már módosított változat. A hordozhatóság kedvéért felül bőrfület kapott a műszer. A készülékház oldalt vagy hátul, sokszor elől is, el van látva mindenféle számokkal, feliratokkal. Ezek az utólagos jelzések vállalati leltári számok, azonosítók voltak, ennél a műszernél is szépen telepingálták a készülékházat fehér és piros számokkal a korszaknak megfelelően. Komolyabb cégeknél egy kis fém lapocskát szereltek a készülékekre.

A bemenet kétszorítós banánhüvely, tehát nem árnyékolt rendszerű a bemenet, ez, a műszer kb. 100 kHz frekvencia tartományáig talán nem is volt olyan fontos. A belső szerkezet egy „L" alakú alulemezre van szerelve, mely az előlaphoz van rögzítve. A bemeneti rész, az osztó árnyékoló dobozba került. Megfigyelhető az alkatrészek sokfélesége. Tesla elkó, Qaliton, Remix, Siemens ellenállások, Remix kondenzátorok, különféle minőségben.Vannak műszerminőségű alkatrészek, vannak, melyek csal általános rádió célokra gyártottak. Ez érdekes, de érthető is, azzal szereltek amijük volt, akkor a magyar alkatrésziparunk nem állt a helyzet magaslatán.A szűkös, még felfutás előtt álló jobb minőségű alkatrészeke tgyártó iparunk miatt, csak a szükséges helyekre alkalmaztak jobb minőségű alkatrészeket. A forrasztások gondosan le vannak lakkozva kék színű lakkal, így jól látható, ha később alkatrészt cseréltek. Az alapműszer EKM (Elektromos Készülékek és Mérőkészülékek Gyára) gyártmány.

A csövezés is vegyes, régi amerikai, vagy szovjet acélcsövek, és modernebb miniatűr csövek. Ezek pótlása, nem okoz különösebb problémát javításkor. Már ha van mit, mert bizony azok a darabok, melyek egy gyárban, üzemben élték le az életüket, előbb utóbb leselejtezésre kerültek. Selejtezés címén sokszor megsemmisítették őket, egy részük pedig kikerült eredeti használati helyéről. Eladás folytán, esetleg az MHSZ keretén belül kerülhetett egy még kisebb részük magánhasználatra. Ezeknek pedig csak töredéke vészelte át az évtizedeket és érhette meg a mai kort. Egy-egy kisebb üzemben alig használt műszer, mely átvészelte az időt mindenképpen érdekes lehet, főleg hogy újra használatba is lehet hozni, mint a bemutatott 1311-es csővoltmérőt. Tapasztalatom szerint vannak műszertípusok, melyekből eleve keveset gyártottak, így alig egy-két példány maradt az utókorra, tehát mindenképpen érdemes erre a témára is odafigyelni.

Kóger László

RMK Nosztalgia Rádió Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos RMK Nosztalgia Rádió Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu